Öko Gisele a Vogue Paris-ban

Etnós-ökós, túrázós és révezedős fotoósorozat Gisele Bündchennel, Emmanuelle Alt megvalósításával a francia Vogue-ban. Ha túrázni indulnék, máshogy, másban nem is akarnék.

Az'Allürista

Mesterkéletlen vén róka

VOGUE HOMMES TAVASZ/NYÁR 2011; SHORE LEAVE; STYLING: ANASTASIA BARBIERI

A kábeltévén egyetlen egy francia adónk van, az 5-ös adó. Igazából semmire sem jó, csak ha az embert elkapná a „honvágy” akkor hallgathat tájszólásos arab gyerekeket beszélni, de ha szerencséje van akár bele is kaphat egy kis kertrendezésbe szombat reggelenként vagy (akár) divatbemutató összefoglalókba is.

Azonban egyszer Szardínia szigetéről jelentkeztek és egy a legszebb koraiban járó tengerész ezermester mutatta be a kedvenc helyeit valamelyik kikötőfaluban. Nyúlott szürke garbó volt rajta és tengerészkék rövidnadrág, olyan tipikus hasított bőr cipővel amivel tele van minden nyáron a Zara. A haja abszolút kócos volt, a bőre hamisíthatatlanul bronzos, a hangja rekedtes-füstös, mégis volt valami megmagyarázhatatlanul vele született erő, ami fogva tartott. Nem engedett elmozdulni.

Laza volt, sztoikus és hanyag. Akárcsak az elharapott szavakat és be nem fejezett félmondatokat, úgy dobálhatta magára reggel is a holmiját. Nem volt erőltetett - belülről jött, bármihez nyúlt arannyá vált és talán ez az mi a keresetlen stílusban, az igazi, valódi sikkben kulcsfontosságú. A magabiztos erőtlensége. „Amikor egyszerűen jó, amikor nem látszik erőltetettnek, akkor ellenállhatatlan” – ahogyan mondja Emmanuelle is.

Persze a franciáknak könnyű, mondod, a kultúrájuk része, lényük veleje több száz éve az öltözködés így az egész társadalom ízlése magasan bármelyik népcsoport átlaga felett van. Így aztán biztos lehet abban – hiszen a gyökereiben hordozza A Stílust Esszenciáját, hogy bármihez is nyúl reggel, bármit is kapjon magára: ellenállhatatlan lesz.

De meg tudja-e ezt valósítani kétségek kívül egy magyar ember? Merünk-e kockáztatni, merünk-e a tökéletlenségünk elrejtése nélkül önmagunk lenni? Lehet-e egy egyén önmaga annyira stílusos, hogy bármit vegyen magára, lehengerelje a környezetét? És érett-e a környezet ízlése az efféle felsőbbrendű megjelenésre?

Az’Allürista

Furcsa. Amit leírtam a nagyapámra emlékeztet.

Hetvenegy évesen, tavaly előtt márciusban 

nem tudták kirángatni az edzőteremből, eltiltani a cselgáncstól, 

a non-stop horgászástól - fütyörészett az utcán ha ahhoz volt kedve, 

pardon hölgyemezett, kiskomámnak hívott, 

pár bor után a kemény karhatalmi fiatalkoráról 

mesélt - szűkszavúan. Májusban egy hónap alatt meghalt.

Az'Allűr - Fashion Guide - Je Suis Belle

Lady be Good

Veszettül ikonikus. Imádom.
Ez az a fotósorozat, amiért vadászok az amerikai Vogue márciusi számára. 

Üdv,

Az'Allürista

"Szememet ezer rémség nyúzta"

ADY ENDRE

Ember az embertelenségben

Szivemet a puskatus zúzta,

Szememet ezer rémség nyúzta,

Néma dzsin ült büszke torkomon

S agyamat a Téboly ütötte.

És most mégis, indulj föl, erőm,

Indulj föl megintlen a Földről!

Hajnal van-e, vagy pokol éjfél?

Mindegy, indulj csak vakmerőn,

Mint régen-régen cselekedted.

Ékes magyarnak soha szebbet

Száz menny és pokol sem adhatott:

Ember az embertelenségben,

Magyar az űzött magyarságban,

Újból-élő és makacs halott.

Borzalmak tiport országútján,

Tetőn, ahogy mindég akartam,

Révedtem által a szörnyüket:

Milyen baj esett a magyarban

S az Isten néha milyen gyenge.

És élni kell ma oly halottnak,

Olyan igazán szenvedőnek,

Ki beteg szívvel tengve-lengve,

Nagy kincseket, akiket lopnak,

Bekvártélyoz béna szivébe

S vél őrizni egy szebb tegnapot.

Óh, minden gyászok, be értelek,

Óh, minden Jövő, be féltelek,

(Bár föltámadt holthoz nem illik)

S hogy szánom menekülő fajtám.

Aztán rossz szivemből szakajtván

Eszembe jut és eszembe jut:

Szivemet a puskatus zúzta,

Szememet ezer rémség nyúzta,

Néma dzsin ült büszke torkomon

S agyamat a Téboly ütötte.

S megint élek, kiáltok másért:

Ember az embertelenségben.

Teljes nyugodtsággal és mindenféle önámító hazaszeretet nélkül kijelenthetjük, hogy Ady Endre világirodalmi színterén is maradandót és figyelemfelkeltőt alkotott. Különösen, ha a háborúellenes költészetét vizsgáljuk, ugyanis Ady elsőként ébredt rá a modern hadviselés embertelenségére.

Míg Amerikából tüzes lelkű bolondok dalolva utaztak át az európai hadszíntérre, valamint a magyar kormány a háborút a férfias erőpróba színterének deklarálta és az utcákon a hazafiságot a háborúpártolással egyenlőként tüntette fel - Ady első értelmiségiként ment szembe a közhangulattal, a kormányzattal, Magyarországgal a humánum védelmében.

Rádöbbent, hogy a háború többé nem a dicsőséges pákozdi ütközet mintájára zajlik, ahol több ezer éves hagyományokra visszarúgó huszárruhában karddal szórakoznak a temperamentumos vitézek.

Elsőként fogta fel és vizionálta a modern csaták embertelenül bűzös, verejtékszagú mocskát: azt a fertőző káoszt, ami a frontokat uralta. A kiszáradt fák törzséről lógó bélfoszlányokat, a széttépett emberi végtagokat, a kifolyt testnedveket, a géppuska szaggatta, vérben és sárban fürdőző torzókat. Azt a méltóságot és férfiasságot szétmarcangoló félelmet, reménytelenséget amit a katonák éreztek a sáncokban.

Éppen ezért tiltakozott Ady Endre foggal-körömmel a háború ellen, nem pedig azért mert nem volt hazafi. A humánumot, az emberi életeket védte: a hazája szellemiségét, nem pedig az ostoba politikát. HŐS volt - és az a mai napig.

Ennyit szerettem volna ma mondani, Jó éjszakát.

Az'Allürista

Hóbortos háborodottság és pszichopatikus pedantéria a Milánói Divathéten

Tegnap véget ért a Milánói Divathét ősz-téli bemutató sorozata, ahol a több mint három hete tartó kollekciómustra eredményeként már körvonalaikban kirajzolódtak a szeptemberben robbanó trendek. Bár meg kell hagyni, a trendek sokféleségét elnyomni látszik a new yorki, élénk színre-színt elv hegemóniája, valamint a londoni mintakavalkád kötelező jellegű érvényesítése. Azonban míg a két világváros kreativitásából erre a két irányvonalra futotta, addig Milánóban egy váratlan attitűdáramlat bukott a zavaros zaj felszínére.

Az olasz divat epicentrumában két ellentétes „mentális trend” feszült egymásnak, végzetesen és ellentmondásosan: a hóbortos háborodottság és a pszichopatikus pedantéria. Bár látszólag egymást kioltó ellentétek ezek, eredetük mégis közös, mely a világ megbomlott harmóniájában, a kiszámíthatatlanságában gyökerezik.

EMILIO PUCCI

DSQUARED2

ROBERTO CAVALLI

MISSONI

Kitűnő példája a megbomlott rendre hóbortos allűrrel reflektáló Emilio Pucci nő, akinek ősz-téli ruhatárát a múlt hét szombatján mutatták be. A modellek egytől-egyig zaklatottan rohantak végig a kifutón, talán egyenesen egy alpesi szanatóriumból, ahol szabad idejükben viktoriánus vadászt játszanak a zöld ezernyi mérges árnyalatában, leginkább (szerepükhöz híven) khakiben. Kiszámíthatatlanságukra vad színvillanásokkal és mintáikkal, egykori arisztokrata származásukra a strassz díszítésekkel, szexuális túlfűtöttségükre mélyen dekoltált, csipkerátétes dekoltázsaikkal hívják fel a figyelmet.       

A Pucci Peter Dundas-jához hasonlóan Dan és Dean Canten, a Dsquared tervezőpárosa is a hegyekbe zarándokolt inspirációért. Azonban míg az Alpokban a legnagyobb fenyegetést a lavinák jelentik, addig idén ősszel a kanadai hegyek westerni ihletésű favágóistennői – kötött ponchókkal a derekuk körül, valamint a túrázó-korcsolyázó dominák – gigászi lakkcsizmákban. Félek.

Ugyanakkor az előbbi két példa konszolidáltnak számít Roberto Cavalli arany amazonjaihoz képest, akik ősi szenvedélyeket lobbantottak lángra minden szemlélődőben. Töményen színeket - feketéket, borvörösöket és barnákat, valamint mindent magukra aggattak, ami egy egyszerű halandón már túlzásnak számítana. Erejük bizonyítéka: rajtuk nem. Ágról szakadtan, csapzott hajjal bújtak elő a toszkán erdők mélyéről, miután önkéntes száműzetésbe vonultak az agresszív globalizáció elől, de mégis megőrizték az olasz nők lelkéből fakadó tüzet és ragyogást.

A toszkán erdőkből azonban mások is előbújtak: a reménykedő, töretlen pozitivisták, Angela Missoni leányai, akik öltözékét kisebbik lánya, Teresa vakmerő és kompromisszum kész punksága ihlette. Bársonyos pasztellálmok kötött részletekkel, levendulaszínű pitonbőr csizma, égszínkék motoros dzseki és cukorka színű kabátok illusztrált muszlinszoknyákkal.

GIANFRANCO FERRÉ

BOTTEGA VENETA

JIL SANDER

A romantikus, hóbortos háborodottságból vezet át az Iceberg gyermeki hímzéses, hanyag és lezser bemutatója a gyilkos precizitással megálmodott, szikrázóan komoly kollekciókba.

Ki vehetné fel a versenyt a megújult vezetésű, dubai befektetője tőkeinjekcióitól felélénkült Gianfranco Ferré precíz, szenzuális minimalizmusával? Ahol a modellek esszenciális fehér torzókabátokban szállingóztak, fényes fekete felületeket hordtak és egy új, túlméretezett de nem tömött vállal demonstrálták céltudatosságukat.

S ha már céltudatosságnál tartunk, el ne felejtsük megemlíteni a 60-as évek elveszettnek hitt olasz sikkjének megtestesítőjét, a Bottega Veneta nőt, aki megfeszült maximalizmusát hitchcocki bájjal lágyította. Maximalizmus ide vagy oda, megfelelési kényszere munkahelyi kudarcaiból pszichés problémákká torzult. Így aztán jólszituál és pápai törtfehér harisnyáit élénk techno színekkel és csipkés kombinékkal egészítette ki.

A téboly Jil Sander bemutatóján szürrealisztikus és gyilkos magaslatokba hágott, ahol még az első sorban helyet foglaló kegyencek sem érezhették magukat biztonságban.  A síruhák ihlette anorákokban betoppanó, hidegvérű sorozatszerető modellekről - már csak ruhatáruk alapján is haláli biztossággal állítható, hogy olyan típusú problémás egyének, akik románcaik után kifinomult eszközökkel végeznek szeretőikkel. Ezt az érzést a ropogós, architekturális formák és a vibráló színek még jobban felerősítették, akárcsak a hátborzongató gyilkos ütemeket pengető zene. Raf Simons hisztérikus hangulatot teremtett, kétségtelen.

S hogy mi lesz a folytatás? Képes lesz-e New Yorkal ellentétben Párizs is valami igazán újat hozni mind öltözködésfilozófiájában, mind trendjeiben újat hozni?

Napokon belül meglátjuk, ugyanis ma vette kezdetét a Párizsi Divathét.

Garance Doré ötletei a stílusos megjelenéshez - és fotóhoz

Nem lehet nem megosztani Garance Doré francia street style fotós és fashionista édes, mosolyra fakasztó ötleteit, hogy hogyan keltsd fel a fotósok figyelmét. Figyelem! Nem csak a Párizsi Divathétre utazóknak (www.garancedore.fr) 

How To… Be Assaulted by a Horde of StreetStyle   

Photographers (Myself included)

You think your look is as good as all the editors and stylists that you see on all the streetstyle blogs? You think it’s no fair that it’s always the same people?
So listen up, Paris fashion week is on the horizon and it’s your time to unleash your inner Anna Dello Russo. If you want to immortalize your look via a streetstyle photographer, don’t leave home without these tips:

1/ BASICS
Streetstyle photographers react to the most simple of stimuli. So to excite their instinct, make sure to :
• Wear colors —> It makes for photos that pop.
• Wear nothing but black —> You’ll look like a fashion editor.
• Wear big sunglasses / Wear big corrective glasses / Wear a big hat —> The less you’re seen, the more you’re wanted.
• Wear heels. Super high ones OR/AND super bizarre OR/AND super colorful. If the heel is made of an old doorknob / legos / a stuffed animal, +2 pts.
• Mix improbable prints.
• Wear open-toed shoes without stockings in the snow / fur in summer —> dressing for the wrong season is very in fashion.
• Wear the pièce de resistance of the season. This season, it’s :

- A long skirt (make sure you have the burst of wind to go with)
- Anything from Prada.
- An enormous fur
- Leopard print (a little last season, but still works)

• Wear something wtf. —> Wear a shoe as a hat, make a skirt from your shower curtain, steal some construction worker’s uniform to go with your Jil Sander plastic bag. It’s miraculous how well these things work.

2/ ATTITUDE CHANGES EVERYTHING.
If you have only 2 of the 10 elements listed above, you still have a chance of getting a snapshot taken. The secret? Have the right attitude.
• Attitude #1 = Have a telephone, of course! But not so fast, don’t you dare talk, it doesn’t photograph well. Just listen, or even better, send a text.
• Attitude # 2 = Look busy! Have a fancy invitation in your hand (—> you’ve got somewhere to be)(You don’t have one? Just grab pretty much any half-sheet of paper and you’re set) and walk fast (—> your driver’s waiting on you, you’re so important) with the sense that you just want to be left alone, but not too much now (be careful to keep moderation).
• Attitude #3 = Hail a cab like a ballerina would dance Swan Lake. Long lines ladies !
PS : Are you arriving by taxi? NEVER get out right by the entrance, big mistake. Get out on the other side of the street at the very least. You need to give the photographers some time to find you.

WARNING : Anna Dello Russo gets there at the same time as you?
You’re gonna miss your entrance. Give her about 10 minutes to let her have her wow moment, that’s the least amount of time it’ll take her to parkour herself to the show entrance.

3/ IF YOU’RE DESPERATE
Streetstyle photographers are always attracted by other streetstyle photographers, no matter what outfit you’re wearing.
If you really have tried everything and you’re about to throw in the towel, bring a two or three friends with you with big cameras and have them run around in front of you taking your picture.

4/ IF YOU’RE REALLY DESPERATE
Find Anna Dello Russo, Giovanna Battaglia or Taylor Tomasi Hill and just attach yourself to them while they’re getting their pictures taken.With a little luck, you’ll end up in one of the photos. Hey, you gotta start somewhere, right?

5/ BUT BE CAREFUL, DON’T LOOK LIKE YOU’RE DESPERATE
Streetstyle photographers are like hunters : they don’t like too easy of prey, no matter how chic they are. Don’t platter yourself up, meaning, don’t just stand there in the position TAKE MY PICTURE in front of a show. Let yourself be desired. Or hey, even be uncooperative, it’ll make getting a good picture that much better – Everyone wants to get the perfect picture of Anna Wintour because she would never stop to have her picture taken.


6/ IT WORKED! YOU GOT YOUR PICTURE TAKEN!!! HOW TO NOT RUIN EVERYTHING…
 • If they ask who you are, pretend like you can’t speak English, or French, or Japanese, or anything really. Just say your name and let them imagine you are the editor in chief of Vogue from the Federated States of Micronesia.
• If they ask you who you’re wearing and you don’t want to say it’s Target, even if it’s brand new, say vintage.
• Never ask where you’ll be able to see the photo (see “don’t look desperate” above).
PS : It’s useless to go parading yourself around in front of a night show. The lighting is terrible. Streetstyle photographers aren’t out at night, seeing as that’s photo editing time.
And then next time around, I’ll have to explain how to NOT Get Assaulted by a Horde of Streetstyle Photographers, because being a star of streestyle blogs is sais to be awfully exhausting. Big hugs!

Salut,

Az'Allürista

(Aki jelenleg ki sem látszik a 

tanulnivalók alól - önálló gondolatokkal 

igyekszem mihamarabb jelentkezni)