Sikkről, stílusról - spiritusszal. Bio, Kontakt, Jegyzet, Fenomén, Objet de l'Obsession, C'est l'Allure.


2014/11/15

A kor virága




A kor számomra mindig is csodálat tárgya volt, főleg azoknak az embereknek az arcán tükröződve, akik méltósággal és eleganciával tudtak megöregedni. Méltóság alatt az élet természetes folyásának elfogadását értem, mellyel bár perelhet az ember, el kell, hogy fogadja, máskülönben nincs karizma. Az, aki kizárólag áldozatként éli meg a világot, sosem lesz karizmatikus.
Annyi mindent adhat a kor, ami számomra érték. Például egy olyan magabiztos attitűdöt, mint ahogy a technikai truvájokon átment, letisztult művész a ceruzáját a papíron húzza. Egy vonás, ami kifejezőbb bármi másnál. Aztán ott a bölcsesség, a passzív rezisztencia, a nyugalom. És a humor. És a Carpe Diem. Néha van szerencsém egy egy délelőtt lecsorogni a budai hegyekből, ahol jól szituált öreglányok szlalomoznak a villamossínek között. Rúzs, smink, körömlakk, piros sál, piros sapka. Nem derogál adniuk magukra.

A Le Monde hétvégi mellékletében megjelent fotósorozat a kor szépségének ad teret. La fleur de l'age. persze ez az esztétika és koncepció is a franciáknál él igazán. (Lásd: Catherine Deneuve.)   






1 megjegyzés:

Liza írta...

Titkon mindig is reméltem, hogy újra olvashatom soraid! Milyen jó hát, hogy újra itt vagy; változatlanul elementáris sikkel és spiritusszal.