Megfigyeltem, hogy pár legendás háznak – talán szám szerint kettőnek – a tavasz/nyári illetve ősz/téli kollekciói sokkal, de sokkal extravagánsabbak, álmodozóbbak, mint a Resort és a Pre-fallok. Az utóbbi kettőnél a tervezők valahogy mindig a divatház gyökereiből merítik az ihletet, és ezt ötvözik olyan 70-30%-ban a társadalmi hatásokkal, és nem fordítva.
Éppen ezért lenyűgöző a Dior Shangahai-ban tartott Resort bemutatója.
A 2003 óta harmadszor tett látogatása során a Dior egy hatalmas, 150 méter hosszú szürke sátrat állított fel a Huangpo folyó mellett, nem messze attól a helytől, ahol tavaly decemberben a Chanel mutatta be Pre-Fall kollekcióját.
Az első sor telis-tele volt olyan múzsákkal, mint Charlize Theron és Marion Cotillard, akik az 500 meghívott közül természetesen az első sorban az LVMH elnöke Bernard Arnault mellett foglaltak helyet.
“Nem igazán akartam egy újabb “Kínát” készíteni. Úgy gondoltam igazán erőteljes és laza lenne, ha a le savoir faire français-t prezentálnánk. Igazából csak azt az izgalmat akartam megragadni, ami Párizshoz hasonlóan Shanghai-ban is történik manapság” mondta Galliano.
És nem is untatta a közönséget – A Lady Blue Shanghai snaeak peak videomontázsát leszámítva (borzalmas, borzalmas!!!).
A kollekció tulajdonképpen egy jól álcázott, gigászi üzleti fogás. A Dior, a Chanel példáját követve nem azért ment Kínába, hogy „nyisson a megigéző, mesés keleti kultúra felé”, hanem pusztán azért, hogy a haldokló couture vonalának vásárlókat találjon.
Mivel a recesszió fölfalta – igen, szőröstől-bőröstől - minden nyugati ember pénztárcáját, és totál fölöslegesnek állította be az haute couture-t: az egyetlen megoldás: a keleti emberek (legyen szó orosz milliárdosok feleségéről, vagy japán üzletasszonyokról) piedesztára emelése, és fényesre nyalása.
A mocskos részleteket leszámítva, igazán tetszetős kollekciót állított össze John, lenyűgöző, lélekemelő zenével – aminek létrejöttében nagy szerepet játszik a Shanghai Sinfonietta elő közreműködése – és Aguleira kisasszony Not myself tonight-ja.
A Dior igazán Dior, tündéri, de mégis fölfogható; nőies, de mégis határozott. A maszkulinitás lekopott, itt-ott még megjelenik, de erőtlenül. Egyszerre ötvözi a kislányos, franciás pajkosságot és kínai extravaganzát.
Vajon mennyire lesz programadó ez a bemutató ősszel?
