BALRÓL JOBBRA: OCTAVIA SPENCER, CAMERON DIAZ, MERYL STREEP, GWYNETH PALTROW, ROONEY MARA
Leplezhetetlenül vegyes érzelmek kavarognak bennem, ha az Oscar gálák szóba kerülnek. Komolyan. Egyrészt szinte hallom az apám szavait, amikor az amerikai szórakoztatóipar jellegzetes és lélegzetelállító fényűzését, a show business-t méltatja, mely aztán meg kell hagyni: valóban képes kiszakítani az ember fiát a szmogos-koszos hétköznapokból, mondjuk éppen a Nyugati téri turkálók hangulatának közegéből, mikor minden félrerántott gönc után azon kattog az ember, vajon hol tudná fertőtleníteni másodperceken belül a kezét, még mielőtt elkapna öt gombás fertőzést, amiből legalább három gyógyíthatatlan.
Aztán ezzel a hamisíthatatlan, de annál hazugabb glamourral szemben ott terpeszkedik az imént fölvázoltnál talán némiképp szofisztikáltabb, de annál valóbb valóság, az ünnep és kézzelfogható méltóságtól mentes humánkomédia, az egók viadala, a maszk alatti érdektelen pöffeszkedés.
Persze inkább szükség van erre, mint sem, de túlságosan komolyan venni aligha elengedhetetlen – pusztán talán annyira, mint egy late-night show-t a televízióban.
Az 1929 óta 84-ik alkalommal megrendezett Oscar gála a kommentálók szerint az eddigi legunalmasabb, legszárazabb és egyben legnyálasabb volt – ehhez pedig muszáj mindemellett hozzátoldanom személyes meglátásomat is, mely szerint ezen túl kifejezetten érdektelen eseménye volt a 2012-es évnek, hiszen a Golden Globe-hoz képest meglepetések nem történtek – a poént hónapokkal ezelőtt lelőtték.
Igaz a rendezvény nem a művészileg reflexív alkotásokat díjazza, a mainstream vonulaton túl az Ironlady, a Tinker, tailor, soldier, spy, és az Albert Nobbes kifejezetten remek alkotások – igaz sem Tom Hardy velőtrázó alakítását, sem Glenn Close századfordulós-transzexuális pincérkarakterét nem díjazták.
Leszámítva persze a tizenhét jelöléséből harmadik aranyszobrocskát hazavivő Meryl Streepet, aki ezúttal nem csak a filmvásznon, de a vörös szőnyegen is parádézott arany Lanvin estélyiében, melyhez színben harmonizáló clutch-ot, valamint Salvatore Ferragamo szandált választott. A harmóniát tekintve az est királynője kétség kívül Gwyneth Paltrow volt fejedelmien egyszerű Tom Ford ruhájában és palástjában a már szinte szokatlanul elegáns és kifinomult estélyen, ugyanakkor rám a legnagyobb hatással a korántsem klasszikus szépség címkéjével aposztrofálható Octavia Spencer volt, aki egy számomra ismeretlen tervező, Tadashi Shoji dresszét viselte. Cameron Diaz ízlésesen tüzes volt pezsgőszínű Gucci Premiere-jében, Rooney Mara pedig kifinomultan lázadt abszolút sellővonalú Givenchy Haute Couture ruhájában. S ha a nyertesek névsora nem is hozta meg a kellő mértékű kielégülést és reggeli megelégedettséget az óráim előtt, legalább Michelle Williams pipacspiros Louis Vuittonja, Emma Stone ciklámen Giambattista Valli Haute Couture-je, és Natalie Portman 1951-es vintage Christan Dior ruhája megmentette a napomat.
Nem is beszélve arról a fekete-fehér kötött pulóverről, amit az egyik second handben vásároltam.
Salut,
Az'Allürista
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése