Nagyon tud rombolni, s ez meg is látszik. Élvezi. Hogy ki is jobban, Szőke Gábor Miklós-e, vagy vadorzó immanenciájából inkább körmökre, mint sem (egyelőre) szárnyakra kapott fikciója, az abszolutista rémuralkodó Dante, fogas kérdés. Leginkább acélfogas, olyasmi, mint ami a közel öt méter magas trónon őrködő, Ferenc Józsefnek öltözött diktátor-Dante torkából meredezik, miközben méltóságteljes szemléli a Lakástrend Kiállításon támolygó nézelődőket. A sznob társaság visszahőköl, egészen a bársonyos, tükrös és minél inkább művien, ám kétség kívül tündöklően csillogó enteriőrrészletekig - az érdeklődőbbek vérvörös lovas diadalszobra mellett fáradnak beljebb acélketrecekkel körülhatárolt világába.
Vannak itt ám sármánista-sátánista háremhölgyek Sármán Nóra korábbi kollekcióiból dobermann-fejjel, újrafestett fejedelmi portrék és reneszánsz pillanatképek (bűnbeesés Dante és Dantené között például), de a bebocsáttatott vándor még le is heveredhet - az Ivanka Beton cementpadlójára, aligha a Dante bútorcsalád (Heonlab kivitelezésben) tűzpiros asztalára, vagy a kutyalábakon álló étkezőszékekre. Ha humorból pedig nem lett volna elég, padlizsán színű fal előtt arany barokk keretben szerelmesen tekeredik két dobermann, lovag és hajadon, Vénusz és Mars, Giovanna és Giovanni – szinte már rokokósan habzó tömítő-habtengerben.
"Színház az egész világ, s színész benne minden férfi és nő" - révedezik önfeledten a látogató, ebben a megnyerően infantilis világban. Feloldódunk Dantéban.
Üdvözlettel:
Az'Allürista
- Dávid Máté
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése