1. BEVEZETÉS - PRÜSZKÖLŐ KRITIKA

KRITIKA

KI LÁTTA A DIVATOT?

- Divattalan divattervezők?

Kritika a hazai tervezőgeneráció szegmenséről 6 részben:

Mojzes Dóra, Szegedi Kata, Je Suis Belle, USE, Benus Dani és a Nubu

1. BEVEZETÉS - PRÜSZKÖLŐ KRITIKA

„Az egyetlen dolog, ami hiányzott a kifutóról, az a divat”- mondta az egyik kifinomult stílusáról ismert énekesnő a bemutatók után, akivel egyetérteni aligha tudnék jobban, hiszen igaz a Marie Claire Fashion Days szakmai estjén prezentáló divattervezők kétség kívül létrehoztak valamit, azonban annál kétségesebb, hogy mit. Még ettől is kétségesebb ennek a valaminek a kritikai megítélése, különösen, hogy az állandó anyagi nehézségekkel küzdő alkotók többsége igyekszik kínosan távol maradni mindazoktól a nemzetközi tendenciáktól, amelyek egyaránt védjegyei mind a szezonnak, mind az elmúlt éveknek; kifutóknak, kiadványoknak, valamint kiállításoknak.

Igaz maga a rendezvény már több mint egy hónapja lezárult, az ott bemutató divattervezők munkáinak értékelése már annál kevésbé – sőt, Zanin Éva A hazai divat foglyai című kritikáját leszámítva igazán el sem kezdődött, hiszen a személyes tetszés-nemtetszés mentén íródott tudósítások (ha egyáltalán nevezhetőek ennek a közelmúltban megjelent, egy-levegővételes szösszenetek) a műfajt aligha fedik hitelesen. Éppen ezért, ez a kritika nem az eseményt magát, hanem az alkotókat hivatott értelmezni, még akkor is, ha ők egyöntetűen nem szorulnak rá az én személyes interpretációimra – már ha egyáltalán lehetséges egyenként egységes képet felvázolni a meglehetősen változatos minőségben alkotó hazai tervezőgeneráció tagjairól. Egyáltalán szükséges-e? A hermeneutika születése című tanulmányában Dilthey azt állítja, sőt: vallja, hogy a vizsgálati eljárás „végső célja az, hogy a szerzőt jobban megértsük, mint ahogyan ő magát megértette”. De mi történik, ha sem a szerzőt, azaz a divat tervezésére vállalkozó személyt, sem a költeményét, azaz a kollekcióját nem lehet józan keretek között értelmezni? Ha már nem csak kérdőjelet, de kulturális űrt is hagy maga után?

A választ egyelőre nyitva szeretném hagyni, a jelen esszében pedig kizárólag azok bírálatába szeretnék belefogni, akikben személy szerint potenciált látok a divat tervezésére, valamint megalkotásának irányába, akinek a munkája érett a kritikai megítélésre (nem utolsó sorban izgalmas feladatnak ígérkezik) - még akkor is, ha olyan gondolatok kerülnek kifejtésre és leírásra, melyek negyede az illetékesek háta mögött verbálisan kering az éterben.

Mindenekelőtt azonban úgy érzem egy kérdés feltétele megkerülhetetlen a rendezvény vitathatatlanul nemzetközi színtéren is kiemelkedő, valamint példamutató színvonalából fakadóan. Vajon minden divattervező megérdemelte az eseményen való részvételt? Azaz vajon mindannyian a Marie Claire Fashion Days színvonalán alkottak az elmúlt fél évben és munkájuk minősége záloga a szereplés lehetőségének?

  

Igaz az imént feltett kérdések egy hosszas beszélgetés során születettek meg, azonban sajnos kétség kívül Mojzes Dóra modelljeinek előtérbe kerülésekor merültek fel.

(A következő alkalommal Mojzes Dóra, majd Szegedi Kata ősz-téli kollekciója lesz a kritika tárgya, aztán a Je Suis Belle és a Use Unused, valamint Benus Dani és a Nubu. A teljes recenzió részletekben jelenik meg, az utolsó kivételével tervezőként, folytatásokban – az esetleges várakozásokért előre is a türelmét szeretném kérni az olvasóknak, ugyanakkor arra is kérném őket, hogy éles véleményt a kritikákról kizárólag a teljes szöveg ismeretében alkossanak - a vastagon szedett gondolatok felkapása felszínesen kevés.
A szövegek önállóan is értelmezhetőek, azonban egységesen kontextusba ágyazottak, hangvételük és hőfokuk a tervezők stiláris aktivitásukhoz hasonlóan szintén különböző.) 

Üdvözlettel:

DÁVID MÁTÉ -

Az'Allürista