Bár a Carine Roitfeld stylingolta anyag közel sem friss vágású, szabatossági ideje még mindig nem járt le – mint minden hiteles és valódi művészeti alkotásnak. Azonban a Steven Klein által, a Vogue Hommes Internationalnak fotózott véres anyag bélszaga kifejezetten aktuálisnak mondható az elmúlt 24 órámat tekintve.
Míg csütörtök este Roberto Cavalli és Guess ruhákat vittem vissza az InStyle fotózásáról – valamint az H&M-ben próbáltam a menedzsert meggyőzni, miért is kellene nekik megbízólevél nélkül is átvenni a második szatyor ruhát - addig péntek este életem első (és egy darabig utolsó) disznóvágásán volt szerencsém részt venni.
Az isteni gondviselés jóvoltából már nem kellett végignéznem Gyuszi haláltusáját, ki a nap folyamán telezabálta magát lucernával, és gyermekkorában kénytelen volt búcsút inteni bélműködésének. (Vizionisztikus ábrázolása olykor mérhetetlen formákat öltő evésrohamaimnak). Így aztán a laza balatoni kiruccanás első napja, a „„mostohanagyapám”” prezentálásában, truncsírozós, égett szőrszagú, véres éjszakává zsugorodott – akárcsak a gyomrom röfi kinyúlt tetemének látványára.
Tapasztalatszerzés mára is megvolt, falusi élet előnyei gazdagon, rántott velővel és egy kis tojással tálalva.
Pihenést!!!
Az’Allürista
3 megjegyzés:
wow.
szeretem az ilyen bizarr fotósorozatokat.
biztos bennem a hiba, de miért jók a nyers húsos divat fotók? sose értettem és fel is fordul a gyomrom.
asszem, ez nekem kicsit sok... csatlakozom Henihez. :)
Megjegyzés küldése