A tojáshab, a napkitürések, a személyes stílus és a kollekció

Egy tökéletes kollekció olyan, mint egy jól felépített, megkreált, egyéniséggel átitatott személyes stílus. A tervező, a ház, a brand személyes stílusa, melyben, akárcsak egy természetes egyénben lecsapódnak a kor kihívásai, a társadalom krízisei és kérdései.

Van benne valami örök, valami váratlan és valami trendkövető.

Kitölti a kocka éleire írt merev formai követelményeket a ház motívumaival és szimbólumaival, ugyanakkor akárcsak a Napból a mágneses kitörések, úgy ebből a merev szerkezetből is kitörnek a váratlan és innovatív képződmények, melyek a személyt helyezik előtérbe. Egy ruha sem szoríthatja háttérbe viselőjét, egyé kel válniuk s szimbiózisban élniük - így összefogva tehetik igazán erőssé egymást.

Ahogyan egy stílusos egyéniség, úgy egy kollekció sem szoríthatja ki a látóköréből a nemzetközi divattrendeket, melyek a karakter rostáján átszűrve jelennek meg.

Egy tökéletes kollekció olyan, mint a kézzel felvert tojáshab vaníliás cukorral – kemény, mégis lágy és a belefektetett manuális energia túlszárnyalja a recept eszmeiségét.

Csak stílusosan!

Az'Allürista

Sámánasszony és lófarok

 

Csak Gyorsan. Vogue Paris November, mert megéri visszalapozni. És senki sem tette. Hiba. 

(Az, hogy képtelenség időt szakítanom arra, hogy összeszedjem a gondolataimat és felhányjam ide, nagy kazalba, vasvillával - még nagyobb.)

A sámáni külsejű Michele Lamy a nem csak a hölgyek felé kacsingató Rick Owens ősassszonya és múzsája. Stílusának extravaganciája, naturális sámáni vadsága és expressziója igazi ritkaság, és inspiratív példa az ostoba, ellaposodott társadalmi konvenciók ellen küzdő egyéniségeknek.

Michele-t Carine Roitfeld stylingolta (ki más…), a francia Vogue számára Steven Klein fényképezte – és tuningolta fel pár lófarkas adonisszal, és egy Rick Owens székkel.

Hajrá, hajrá, hajrá!

Az'Allürista

Édes Anna tanulsága

Kosztolányi Édes Annájában a címadó cselédlány ösztöni szinten tartja magát. Cselekedetei mind az alapvető szükségletek köré csoportosulnak, s elnyomott érzéseinek feszültségét a munkájában, a rendtartásban és takarításban vezeti le. Így bár eszményi cseléddé válik, s ódákat zengnek róla a környékbeli burzsoák, lelke mélyén, tudatalattijában felhalmozódik minden emberi mivoltát sértő megaláztatás. Ez robbanásszerűen tör ki belőle egy féktelen mulatozást kiszolgáló éjszaka után.

Anna különös, hátborzongató viselkedésre az elhíresült Piskóta jelentben kapunk magyarázatot Kosztolányi rezonőrétől, Moviszter doktortól, akinek egészségi állapota a nagyobb igazságok kimondásával fokozatosan romlik.

A ház urai által tartott délutáni összejövetel után Vizyné megajándékozza mintacselédét egy tányér piskótával, azonban Anna azt eltolja magától – mondván nem szereti.

„A cselédek, kérem, nem is merik szeretni azt, amit szeretnek. Hát elhitetik magukkal, hogy nem jó az, ami jó. Így védekeznek. Talán az ellen, talán az ellen, hogy túlontúl sokat szenvedjenek. Mit megkívánni olyat, ami úgysem lehet az övék? Igazuk is van. Különben nem tudnának élni.”

 

Miután a ház urának, Vizynek az államtitkári kinevezését ünneplő kompánia elszéled, s Vizyék kimerülten lefekszenek aludni, az addig szorgalmasan robotoló Anna meglát az asztalon egy ottfelejtett piskótás tálcát. Lerakja a kezében heverő tányérokat, s féktelenül elkezdi habzsolni azt, oly módon mintha mindazt, mit a piskóta jelképez, egyszerre akarná magába tömni. A boldogságot, a boldoguláshoz és a szabad döntéshozatalhoz való jogot.

Anna meggyilkolja Vizyéket.

Hát nem csodálatos az irodalom? (Ez egy költői kérdés volt – a válasz kizárólag az IGEN lehet.) 

S, hogy mindez meg ne történjen, készülök egy meglepetéssel.

Ami megfelelő ihletettség mellett, hamarosan kiderül.  

Hajrá Az'Allürista, 

mert nagyon el vagy veszve!

STÍLUSESZENCIA

Szia Kinga!
Az elmúlt hetet azzal töltöttem, hogy rájöjjek mi a probléma a magyar divattal, azon belül is a szakma és a média kapcsolatával. Azonban mivel építő jellegű fejlemény nem született ezért szeretnék egy kisebb felmérést készíteni a szakma körében.


Szerinted, mi kell ahhoz, hogy a magyar nők és férfiak igazán stílusossá váljanak?

Várom a kérdésre a válaszod minél hamarabb!
Salut,
Az’Allürista


Varázslat!

  Horvát Kinga vezető divatszerkesztő, InStyle


Tiszteljék a tradíciókat, de egyúttal felszabadultak legyenek, nyitottak az új felé, elfogadóak másokkal szemben, önállóak, saját egyéni elképzeléseik legyenek, terveik, lehetőségeik, szabadnak érezzék magukat. És most nem írtam le, hogy milyenek ne legyenek, mert az ebben mind benne van:) A stílus maga az ember, még ha ettől a mondattól már viszketése van mindenkinek, (nekem is) akkor is:)

  Csajbók Mariann PR menedzser és stílustanácsadó, LanceCom



Én csak stílusosan azt válaszolom: olvassák még többen a magyar Marie Claire-t! Mi azon dolgozunk, hogy a magyar nők és férfiak igazán stílusossá váljanak!

  László Kriszta főszerkesztő, Marie Claire



Elsősorban úgy gondolom, ahhoz, hogy a magyar nép stílusosabb legyen, kell egyfajta "intelligencia". Nem azt értem ezalatt, hogy bújniuk kell a divat és az öltözködéstörténeti könyveket, vagy a divatmagazinokat. Intelligencia alatt egyfajta nyitottságot értek az esztétikus öltözködés igénye iránt. El kellene fogadni, hogy a ruházkodásnak nem csak funkcionális szerepe van a 21. században (már elég rég óta nem!!!). Meg kellene érteni, hogy a stílus valóban nem a pénzről szól (mondhatnám azt a közhelyt, hogy turkálóból is föl lehet jól öltözni, de ez valóban így van).
Múlik még az adott ember ízlésvilágán... Ami Magyarországon gyakran nem túl jó... Azt gondolom, hogy az ízlés tanítható, irányítható... Ha valakinek igénye van arra, hogy jól öltözzön, és tisztában van azzal, hogy saját maga nem birkózik meg ezzel, el kell fogadja egy szakember tanácsát....
Kell még az , hogy az emberek elfogadják azt, hogy gyakran nem jó az a kép amit magukról kialakítanak... Minden ember másképp látja saját magát, mint a környezete, és ez gyakran súlyosan eltér egymástól. Kell egy egészséges önkritika, ami szerintem hiányzik nagyon sok emberből.
Sok minden közrejátszik abban egyébként, hogy az ember elveszíti az érdeklődését és az igényét az ízléses külső iránt. Szerintem ennek van társadalmi, gazdasági oka, aminek nehézségei miatt hazánkban az emberek depresszívek, érdektelenek...

  Kiss Márk divattervező – A Divatkreátor versenyzője



A legegyszerűbb válasz, amit saját és Koppenhága példáján közvetíteni szeretnék, hogy szűnjenek meg a rossz, csili-vili, flitteres feliratos boltok!!! Koppenhágában nincsenek rossz boltok!!! Nincsenek ízléstelen flitterek, csillagok!!! Stb!!! Ez az anyagi része a dolognak!
A mentális része az lenne, hogy ha nem lenne az az emberek fő foglalkozása, hogy beszóljanak és kiröhögjenek másokat. Sokkal könnyebben élhetne mind a két oldal - az, amelyik próbál merészebb lenni és individualista, és az, amelyik kiröhögi.
Szerintem ez a kettő legnagyobb probléma Magyarországon!
Ja, még szerintem a hungarian celebrity-k... csomó csaj felnéz rajuk, ők viszont pink jogging nadrágban vannak! Érted?

  Igor Deseatnikov divatszerkesztő, Joy



Egyedül a vágy, hogy stílusosak legyenek. Amíg nincs igény a stílusosságra, addig nincs vágyuk az az embereknek.

  Bak Kyra divattervező, A Divatkreátor versenyzője



Mindenféleképpen elegendő pénz, amit félre tudnak tenni, hogy adni tudjanak magukra. Mert persze, nem muszáj drága dolgokat venni, de az olcsóbb darabokhoz is kell pénz.



  Szűcs István modell, a LIST Magazine exfőszerkesztője 

Salut,

Az'Allürista

(A hét elején több magyar divatiparbeli 

személyiség - akit meg mertem környékezni, 

vagy már ismertem - a fenti levelet kapta, 

azonban válasz pusztán az egyharmadától érkezett. 

Ha továbbiakban kapok, azt örömmel közzéteszem, 

és ígérem, az én véleményem sem fog lemaradni!)

Breaking news: Vogue Paris Noel

Daphne Groeneveld és Tom Ford, fotó: Mert & Marcus

Lisa Eisner és Lauren Hutton (!!!) Tom Fordban, Tom Ford által fotózva

“I always say, ‘Tom has an eye like a scanner,’ ” Roitfeld marveled. “He took his role very seriously. He is truly multitalented."

Elérkezett az év tetőpontja. Oké, félre a pátoszt - az egyik tetőpontja, amikor megjelenik a francia Vogue ünnepi kiadása. Mivel keményen eldöntöttem, hogy nem vesztegetek időt reménytelen emberekre, így úgy gondolom mindenki tudja, hogy a december-januári számra mindig egy közreműködőt kérnek fel, hogy színesítse a lap profilját.

Nos, rossz nyelvek szerint Tom Ford idén családi fotóalbumot készített Carine evangéliumából, tele családi barátokkal, Los Angeles-i művészvilággal és "with his longtime partner Richard Buckley". Meglátjuk.

Főleg a Daria Werbowy-t favoritizáló kalendáriumot! (Ugyan, Alt hatása mellett ki mást?)

Salut,

Az'Allürista

A divatŐRÜLT 173. bejegyzése

Szeretném megragadni a pillanatot, hogy kifejezzem mélységes felháborodásomat és totális megvetésemet mindazok irányába, akik kiejtik a szájukon azokat a hihetetlenül alpári és proletár szavakat, mint hogy: divatdiktátor, divatcsászár, divatmániás vagy divatőrült.

Az individuum kockába szorítása nem orwelli utópia, már megtörtént – ezt bizonyítják az efféle undorkeltő szavak, főként az utolsó kettő, melyet a középszerű média felelőtlenül, otrombán és határozottan sértően használ.

Nem hiszem, hogy azért mert valaki szívvel-lélekkel küzd és harcol egy kegyetlen kortárs művészeti iparágban, attól őrültnek vagy mániákusnak kellene nevezni.

Úgy gondolom, ha valaki tulajdonképpen a hobbijából képes megélni egy ugyanolyan létjogosultsággal bíró iparágban, akár csak a gazdasági vagy kereskedelmi szektor, nem szorul rá sem a sajnálatra, sem pedig a degradáló címkézésre. Mindez hatványozottan igaz mindazokra az emberekre, akik már bizonyították művészi érzékeik pontosságát.

S ha mindez az alantas televíziózásban is megjelenik egy olyan ember szájából, aki a nem tud különbséget tenni ótvar (Playboy villa és lakói) és érték között, úgy hiszem aljas propaganda, amely kárpótolja a közemberek kicsinyességét.

Ez itt a probléma, kérem.

Nem fogom a „Balmain” pólóimat Retro pólókra cserélni.

Nem fogom a Mester és Margaritát Story-ra és Danielle Steelre cserélni.

Nem fogok a Szépművészeti helyett a WestEndbe járni.

Nem fogok kicsit álmodni.

A szocializmus szlogenje „merjünk kicsik lenni” már a múlté.

Hajrá!

Az’Allürista   

  

Miamenő - GQ

Eddig a blogomra úgy tekintetem, mint a szeplőtelenül, teremtő szóra fogant gyermekemre – azonban az utóbbi napok tökéletes példázatul szolgálnak arra, hogy csapnivaló apa lennék.

De miután lepasszoltam a nagyihoz és ismét magamhoz vettem, szeretném megmutatni mi most a GQ szerkesztői szerint a menő férfikörökben – a fotókat az újonc naturalista, 70-es éveket megragadó Gordon von Steiner készítette.

Üdv,

Az’Allürista