Bárbara Martelo

Ha holnap véletlenül felszólítanának: írjak azonnal könyvet BÁRBARA MARTELÓról, a monográfiám alcíme „a legtüzesebb cigány lány” lenne. A spanyol stylist Madridban született és jogot hallgatott, saját bevallása szerint pedig mindig is vonzotta a divat, de pusztán véletlenül keveredett a Zarát is birtokló Inditex vállalatóriás jogi osztályára. Míg nem szült pár évvel ezelőtt ikreket a férjének, addig főállásban dolgozott a spanyol Vogue divatszerkesztőjeként. Jelenleg szabadon úszik, Mango, Zara és Massimo Dutti stylistjaként nem csak a Vogue-okból ismerhetitek. Stílusa borotvaéles, brutál-minimál, szemében szülőföldjének szikrázó tüzével.

ABSZOLÚT KEDVENC, ABSZOLÚT STÍLUSIKON a maszkulinitás konstans karakán szellemiségével és egy leheletnyit szexi attitűddel. Kedvencei a szigorúan szabott zakók és kabátkák, basic pólók és farmerek kombinációjával, férjének megcélzott parázna apróságokkal. Csipkefehérnemű villan a fehér póló alól, kecsek boka a felhajtott farmer alól. Sikk.

Tanácsa: ne légy divat őrült és kombináld a kedvenceidet; megjelenésed pedig fejezze ki, ki is vagy!      

Les liens du sang

Daniel és Lucie de la Falaise a Vogue Homme Internationalból 

és pár bekezdésnyi fölösleges eszmefuttatás. 

Vasárnapi gyorssegély

Mint nagyon sok más dologban, így abban is igazán formabontó vagyok, hogy melyik naptól ráz ki a hideg. Sem a hétfő reggelekkel, sem a péntek három órákkal nincs semmi problémám, ellenben a vasárnap délutánok elmondhatatlanul lefárasztanak, még csak ha rájuk gondolok is. A besűrűsödött levegőjükkel, a Megáll az idő hangulatukkal és összművészeti vegetációjukkal a sírba kergetnek. Passzív pályára tesznek és azon kapom magam, hogy a semmi és a valami (valamit nagyon csinálnom kellene) határmezsgyéjén ülök. A hátam már fáj, a lábam zsibbad, de mégsem tudom elszánni magam. Gyarló, gyarló, gyarló ember vagyok.

Tizenkét gyorstanács, mit kezdj az időddel, ha hozzám hasonlóan te sem tudod. Csak saját felelősségre. Csak humorral.

Chanel-csoda

Jázminmezők szelíd illata, íriszek hideg parázsa, kaméliák elegáns bája. A CHANEL március 8. és 10. között különleges pop-up store-t nyitott a londoni Covent Gardenben, ahol az angolszász időszámítás szerint anyák napja alkalmából nem csak a francia divatház ikonikus parfümjeiből, de ikonikus virágaiból is lehet egy csokorral választani. A dekoráció pulzuspontja a fehér szekérinstalláció, bimbózó virágokkal és parfümös üvegekkel díszítve – aligha akadhat olyan nő, aki nem gurítaná egészen hazáig. Abszolút J’AMIE kategória, abszolút kedves.
Ez úton kívánok én is Boldog Nőnapot, minden kedves hölgynek, aki követi a blogot!

TOVÁBBI KÉPEKÉRT:

A kor zamata

"...a kezemben egy olyan csodálatos lapszám, 

mely őszinte piedesztálra emeli a kor és karakter vitathatatlan varázsát..."

FOTÓ: VOGUE PARIS, DAVID SIMS

Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor a belga reptér előcsarnokában kapkodva tuszkoltam a novemberi francia Vogue-ot a pulóverem alá, hogy az amúgy is túlsúlytól dudorodó bőröndöm ne keltsen még nagyobb feltűnést. Így aztán horpadásig behúzott hassal és visszatartott levegővel sétáltam oda a pulthoz, s nyújtottam át a papírjaimat az ügyeletes kezelőnek, aki megkönnyebbülve nyugtázta: nem szeretnénk sem extra bukósisakot, sem plusz három bőröndöt a gépre vinni valami érthetetlen üzü-üzü nyelven ugra-bugrálva. Szempillantások alatt a kordon mögé jutottunk. A megkönnyebbülés sóhaja több volt egy a repülés maceráihoz nem szokott emberénél; a liluló arcom ismét emberi árnyalatot öltött. Miután a gépünk átrepült a kritikus határon és újra vízszintesben utaztunk, elővettem az ereklyémet és tüzetesen végiglapoztam. A sejtjeimbe ivódott impressziókon túl kezemben a bizonyíték, hogy a divat fővárosában jártam, de még fontosabb, hogy a kezemben egy olyan csodálatos lapszám, mely őszinte piedesztálra emeli a kor és karakter vitathatatlan varázsát.

Vitatkozhatunk és látványosan egyet nem érthetünk – én a francia Vogue-ot pontosan azért szeretem, mert talán nemzeti karakteréből fakadóan sosem csinál politikai vitát a szépségből és karakterből. Míg az amerikai és az angol lapszámban, tanulmányokban tárgyalt módszerekkel rekesztik ki az idősebb generációkat, hogy a szépség illúzióját egy 17 éves lány biológiai érettségére eliminálják, addig a párizsiak sosem machinálnak rafinált eszközökkel, hogy elrejtsék az emberi öregedés tagadhatatlan tényét és legfőképp: nem sumákolják el azt a zamatot, amit egy tapasztalt nőn érezni. Mivel mostanra pedig már egészen kikristályosodott: poétikai programom, hogy rávilágítsak mi is kell még a stílus és sikk mellé, hogy valami IZGALMAS POÉZIS és ne egy halott összkép süljön ki egy emberből, a kor íze megkerülhetetlen pontja a kérdésnek. nyilvánvaló spiritusz-opció, mondani sem kell. Íme hát, FIGURES DE CARACTÈRES, a kedvenc anyagom novemberből.

#7 | Miss Vogue

FOTÓ FORRÁSA: VOGUE PARIS, LACHLAN BAILEY

Magasról tenni a konvenciókra, 

holott határaikkal tisztában lenni;

magasról tenni az uralkodó értékrendre,

de az univerzális érvényűeket 

betartani: egyszóval vagánynak lenni... C'EST L'ALLURE!

Káprázat a körúton

Most gyakorlatilag kiderül. Minden. Leginkább az, hogy milyen mikor egyszerre nincs elég időm írni és egyszerre teli vagyok alkotói energiákkal. Végzetes kombináció, pontosan mint egy borzalmas hét után egy fantasztikus órát eltölteni egy Múzeum körúti nagypolgári lakás szalonjában, ahol egy kommunányi fiatal kreatív a világ zsenijeit vonzza mágnesként. Öt ujj, egy kéz, egy gitár. Egy emberrel, egy szenzuális skót zsenivel a szoba egyik sarkában, félkörben harminc emberrel, akik tátott révülettel hallgatják eszméletlenül megindító és megmozgató virtuóz játékát. Gareth Dickson csak játszik, és játszik, és játszik a négyzetrajzú szalonban, ahol a kristálycsillárt a bézs falakról visszaverődő olvasólámpák fénye színezi sejtelmesre. Előtted a művész, jobbra tőled a közönség, balra pedig a körút vibráló fényeivel, zörejeivel és élet-szagával. Idebent melengető szellemesség, odakint csörömpölő fagy. Révületedből csak a villamos zakatolása, egy-egy parketta reccsenése, vagy egy kéz ébreszt fel, mely véletlenül a lábfejedre nehezedik, mert a padlótól a plafonig emberek csüngnek, megigézve. Végre egy élmény, amiben öröm részt venni, és nem menekülni. Köszönöm.  

 Gareth Dickson videók:
http://www.youtube.com/watch?v=12tPFDQSTFk
http://www.youtube.com/watch?v=SLQuRjVuq_c&NR=1&feature=endscreen
http://www.youtube.com/watch?v=7YKcw86qS_E