#2 | Dolce vita

KÉP FORRÁSA: ISMERETLEN, TUMBLR.COM

Élvezni az életet, bárhol, bármikor, humorral, önkritikával, öniróniával... C'EST L'ALLURE!

A sikkes nő 11 téli alapdarabja

Az Eckhadrt-féle francia nagyszótár a következő képen magyarázza a sikket: fesztelen, könnyed, csípőből kirázott hanyag elegancia. Tegyük hozzá mindehhez az utóbbi pár évben hozzátapadt rock'n'roll rebbellis életérzését és már meg is kaptuk a lazaság, az őszinteség és a stílus e káprázatos keverékét. (Olvass bővebben a sikkről ITT.)

Must-haves.

ILLUSZTRÁCIÓ ÁLTALAM

#1 | Pierre Balmain

PIERRE BALMAIN KAMPÁNY, 2013, TAVASZ-NYÁR

Tökéletesen szabott dupla soros blézer, hanyagul betűrt pólóval és finom szövetnadrággal, órával, kutyával, joviális hangulattal... C'EST L'ALLURE! 

Vacsora egy diktátorral

Negyvenkét éve hunyt el az öltözködést forradalmasító COCO CHANEL. 

11 hírhedtté vált szólásával rá emlékezünk. 

 HORST - GABRIELLE "COCO" CHANEL PÁRIZSI ÉTKEZŐJÉBEN, 1968.

#1. A divat változik, a stílus örök.
#2. Annak a nőnek, amely nem hord parfümöt, nincs jövője.
#3. Öltözz illetlenül, s csak a ruhára emlékeznek, öltözz kifogástalanul, s majd a nőre emlékeznek.
#4. "Hová tegyen egy nő parfümöt?" kérdezték egyszer tőlem. "Bárhová, ahova csókot szeretne kapni" mondtam.
#5. Cicomázni tudni tudomány, szépnek lenni fegyver, de egyszerűnek maradni elegancia!
#6. Sosem értettem, hogy léphet ki egy nő az ajtón anélkül, hogy rendbe ne szedné magát egy kicsit - legalább udvariasságból. Mert hát sosem tudhatja, nem aznap van-e randevúja a sorssal. Márpedig akkor olyan szépnek kell lennie, mint amennyire csak lehet.
#7. A divat építészet. Minden az arányok kérdése.
#8. Húsz évesen még a természet adja az arcodat, harminc évesen már az élet alakítja, ötven évesen pedig olyat kapsz, amilyet megérdemelsz.
#9. Néhány ember úgy tartja, a luxus a szegénység ellentéte. Tévednek. A luxus a vulgaritás ellentéte.
#10. Negyven év után már senki sem lesz fiatal, de ellenállhatatlan élete végéig maradhat!
#11. A nehéz idők felkeltik a hitelesség utáni ösztönös igényt.*

___________

*Erre fokozottan felhívnám a figyelmet.

Egyszerűen bonyolult

"Az egyszerűség a végső kifinomultság" Leonardo da Vinci

     Rövid leszek és velős. Mióta a Népszabadságnak írogatok (hébe-hóba) különben is ezek a fő ismérveim. Legalábbis szeretném, azonban az elmúlt hét hónap bonyodalmas küzdelmeit, szakításait és vívódásait (mind a hármat következetesen önmagammal) nem éri meg háromnál több mondatban tárgyalni.

     Gyakorlatilag elegem lett. Leginkább abból a mérhetetlen nyomásból, mely az első kritika megszületését követően a nyakamba ugrott, hiszen a grund egyedüli gengsztereként túl sokan szerették volna rajtam keresztül igazukat érvényre juttatni. Agóniám alól persze ideig-óráig felmentést adott a júliusban ölembe hullott új állásom, de az Elle új divatszerkesztőjeként azonban már nem csak hogy erőm, de időm sem volt az egyszemélyes igazságszolgáltatást folytatni. Hatványozódó alkotói nyűgjeim mellett ráadásul írói álnevem is sátort bontott és önálló személyiségként keringőzött tovább a budapesti éjszakában. Reggelente aztán nem győztem szembesülni a szoárék alatt elnyert új titulusaimmal, melyek közül a „megmondó faszagyerek” viszonylag még egy kalóriaszegény változatnak számít. Mikor azonban a Velencei-tó partján tavaly nyáron egy kettévágott sikló fejére követ ejtettem elszámoltam önmagammal és döntöttem. Én ettől a perctől fogva sem megmondó, sem faszagyerek nem akarok tovább lenni.
 
     Amit szeretnék, az ellenben roppant egyszerű. Mikor újévi fogadalmaim egyikét beváltva jegyzetfüzetet és tollat ragadtam, hogy összeírjam mindazokat az ismérveket, melyek alapján a blogomat újjá szeretném formázni, kizárólag egy szót vetettem a papírra. Inspirálni. Magamat elsősorban, hogy fokozatosan forráspontra hevülve odáig jussak, hogy mások is erőt meríthessenek önmagam kereséséből. Meg nem alkudva, de valahogy kiegyensúlyozva írni mindarról, ami feltölt vagy elcsendesít, kifelé vagy magam felé fordít. A blog mottója sem véletlenül szól stílusról és sikkről – dőlt betűvel a spiritusz sem találomra keveredett melléjük. Arról azonban, hogy ez a frázis mit is jelent nekem, az elkövetkezőkben fogom szépen lassan lerántani a leplet. Lehetne ennél egyszerűbb valami?

Szünet

WILLIAM HUNTER, 1774

"Még találkozunk" - mondta halálos ágyán Leonardo da Vinci, mielőtt meghalt.  

Ez nem a vég, hanem a kezdet. 

Ahhoz, hogy a főnix újjászülessen, előbb hamuvá kell válnia.


Dávid Máté

Kosztümök Nóráknak

 KRITIKA 

LOOKBOOK-FOTÓK A USE 2012-ES TAVASZ-NYÁRI KOLLEKCIÓJÁBÓL, A TELJES PORTFÓLIÓT ELÉRHETI A MÁRKA HONLAPJÁN IDE KATTINTVA.

Ha Magyarország utcáin bárkit nem is, de kérdezzen csak meg az ember egy kellőképpen DIVATORIENTÁLTNAK, vagy legalább JÓL SZITUÁLTNAK tűnő járókelőt kedvenc tervezőjéről – egészen biztosan a USE trióját fogja említeni, s nincs is ezen csodálkoznivaló.

       2004-es színre lépésükkel Füzes Eszter, Tóth András és Godena-Juhász Attila neve elsőként fonódott össze a nyugati értelemben vett divat fogalmával, s vált személyük a kozmopolita nőiesség prófétájává. Szezononként új formát nyerő látásmódjuk rövid időn belül mind a szakpublikum, mind pedig a nagyközönség kedvencévé lett (akárcsak saját maguk is), s egy ország szavazott számukra bizalmat félévenként megtapintható, kimagasló teljesítményükért. Státuszuk megdönthetetlen – legalábbis hittük mindezidáig, most ugyanis mintha először állnánk zavarban a messiássá lett tervezők 2012-es tavasz-nyári kollekciója előtt. Mintha valaki tévedésből címkézte volna fel a bemutatott ruhadarabokat a USE emblémáival. Lemaradtunk volna?

       A márka alapvető stílusjegyei feddhetetlenül állnak mindazok szeme előtt, akik időt és energiát nem sajnálva veszik alaposabban szemügyre a USE honlapján megtalálható, a korai munkákat különben elsumákoló archívumot. Színek tekintetében több éven keresztül dominánsnak mutatkoznak az olykor fényes, olykor matt feketéken túl a szmogos szürkék és döglött barnák, ki-kiegészülve hol vibráló narancsokkal, hol élénk kékekkel. A bájos rózsaszínek elmaradhatatlan kísérője a szexualitás, mely váltakozva: ábrándos, vagy agresszív formában mutatkozik meg – e kettő kibékítésének tetőfokán pedig egyértelműen a 2009-es ősz-téli kollekció boudoir bujasága áll.

       Az oppozíciók ellenére a márka legjellemzőbb vonása mégis az a futurizmus, mely éles és hirtelen vonalakkal alkot karakán formákat a japán techno és a szocialista szigor nyilvánvalóan implicit ihletettségével – ebből az elvtársias relációból pedig egyértelműen a USE magyarsága fakadhat. Kispolgári munkaruhák, köpenyek és zubbonyok uralták a kollekciókat egészen az elmúlt két szezonig, s még a 2011-es tavasz-nyári, szafari sugallatú összeállításokból sem hiányozhatott farmerruhák és overálok formájában ez a különös gyomorkeserű, mely érezhető fétisévé vált a nyugati világ egzotikum kutatásának. Azonban még ha a márka tervezői egyszerre is nőttek fel a potenciális vásárlóikkal, s ettől a vízválasztó kollekciótól kezdve látványosan klasszicizálódott is az ízlésviláguk, stiláris evolúcióként mégsem tekinthető a 2012-es tavasz-nyári kollekció, hiszen egy teljes paradigmaváltást jelent az imént fölvázoltakhoz képest. Ez a USE, nem az a USE.     

       Füzes Eszter, Tóth András és Godena-Juhász Attila új kollekciója oly mértékben protokolláris, hogy a ruhadarabok hangsúlyos zöme a vérszegénység fakó modorának mezsgyéjét kóstolgatja. Hiába a katalógusfotók erőteljes felütése a több tucat munkaórás mesterruhával, a csalétekként bedobott remekmű után bürokratikus összeállítások végeláthatatlan sora következik. Márkaidegen, szokatlan bankárkisasszony-együttesek és szoknya-blúz kombinációk állnak előttünk a vidéki ballagások kiskosztümjeinek elmaradhatatlan pezsgőszínű selyemingeivel, melyeknél korábban a kollektíva kevésbé feudális elemekkel is megörvendeztette közönségét.  Az átlapolós, fehérpettyes ruhácskák ugyan kellemesen decensek, a lélegzetvisszafojtva várt koktél-, és maxiruhák szomszédságában azonban kéz a kézben idézik az Anna-bálok akadémikusan unalmas, sznob hangulatát. Bakot azonban Magyarország legjobbjai nem lőhettek.

       Jóval fél évvel ezelőtt az a pletyka kelt szárnyra, hogy a USE kizárólag azért mutat minimális aktivitást közösségi téren, mert saját magának újraértelmezésével van elfoglalva, s arculatát, modorát és piaci taktikáját átértékelve egy jóval nyereségesebb útra kíván lépni. Akár alkotói válságnak is nevezhető terminusának vége az éppen bírált kollekció debütálása, melynek szembetűnő szemiotikai pálfordulásából világosan következik: a márka többé nem kívánja egyöntetűen az álmodozó huszonévesek vágyait kiszolgálni, akik jobb esetben is a szüleik pénzét költik. Hangsúlyt ezentúl sokkal inkább igyekeznek a valódi vásárlói potenciált jelentő hölgyek igényeire fektetni, saját ízlésvilágukat ehhez a 35-40 pluszos réteghez igazítani.

      „A vállak fedettek, a szoknyák hossza mind térd alá ér” – erősít meg Tóth András, aki két társával együtt nyilvánvalóan egy olyan világjelenségre reagál, melyre eddig igazán kevesen eszméltek fel: munkahelyek híján olyan fizetőképes keresettel, mely képes egy márkát eltartani, kizárólag a karrierükben befutott nők jelenthetnek, akik okvetlenül túllépték már akár az ötödik X-et is. A divat világa mégis az esztétikai tökéletesség szinonimájaként dekódolt (munkanélküli) fiatalság bűvkörében él, melyből kilépni egységesen képtelen, s nem is fog, míg a jelen világot a középkorhoz hasonlóan dogmák uralják („A divat a fiataloké”).

       A probléma márpedig nem a USE valós keresletet tükröző és így hirtelen megöregedett vonalaival van, hanem azzal, hogy többnyire avitt formában szabja azokat. Igaz hozzá kell tenni: mivel speciális célközönsége kizárólag a pénzügyi és politikai szektor kettes számrendszereiben képes gondolkodni, nem csoda, hogy a nekik szóló kollekció hiperkonzervatív, melyben sem fantáziának, sem vitalitásnak egységesen jele sincs.

Mindezek pusztán jelmezek Ibsen Babaházába, Helmer Nórájának*.   

       Álljon ugyanakkor bármiféle motiváció is a háttérben, az, hogy ez a kompromisszum mekkora fájdalommal járhatott a márka felépítőinek mi sem példázza jobban, mint azok a kiskapuk, melyeket felkiáltójelként maguk állítottak. A zsenialitás itt kezdődik.

      Szemünk előtt áll rögvest a kontextusba egyértelműen beleillő klasszikus fekete-fehér friss interpretációja, mely egyrészt új perspektívában jelenik meg a nadrágok szárain és a ruhák oldalain, másrészt vertikális csíkok formájában ruhák egészén, így idézve meg a problémás darabokat figyelmen kívül hagyva egy belevaló, sportos ízt.

Szótlanul ugyancsak aligha mehetünk el a vérnarancs vizuális ingereket fellobbantó látványa mellett, mely a kollekció egyetlen overállában jelent frivol alternatívát a kozmopolitáknak. Bravúros húzás.

      A fotók hajtómotorja azonban nem a színekben vagy fazonokban keresendők, hanem a színes bőrű modell jelenlétében, aki egzotikus temperamentumával még a legközömbösebb ruhadarabokat is felpezsdítővé teszi. Karaktere átsüt a fotókon – ellentétben sajnos a saját gyártatású olasz textíliák kimagaslóan magas minőségével, a bordázott felületű, vagy a pókháló vastagságú selymekkel, melyeket a vásárló kizárólag testközelben tapasztalhat meg, akárcsak a nagystílű és kreatívan alakítható ékszereket, melyek előkelő darabjai lehetnek egy nagypolgári nőnek. Mindezen testközeli élmények hatására azonban akaratlanul is feljebb kell, hogy értékeljük előzetes ítéleteinket.

       A USE döntött: a realitásokhoz igazítja kínálatát. Választását pontosan ezért megkérdőjelezni nem lehet, s így a kérdés nem is az, hogy helyes irányba terelik-e márkájukat a tervezők, hanem hogy képesek lesznek-e a jövőben feloldani a középszerűségbe vezető akadémikus kötöttségeket? A trió jelenlegi feladata, hogy megreformálja a formális öltözködésről alkotott hazai percepciókat és regulákat, valamint kitágítsa ezen öltözködési morállal kapcsolatos dogmatikákat. Ugyan a hazai divatvilágban uralkodó gyalázatos körülmények miatt státuszukat félteniük még semmi esetre sem kell, vajon képesek lesznek-e a továbbiakban is eredetiségüket megőrizve újat mondani egy teljesen rideg kontextuson belül? Nem elfeledhető az sem ugyanakkor, hogy a hazai divatélet prominens ikonjainak lépése ez, mely jelentős üzenettel is bír: vajon véget ért a fantazmagóriák színpadi szárnyalása? A kiszámíthatóságé lenne a jövő? Figyelmünket most még inkább hármuknak szenteljük.

*Henrik Ibsen Babaház című drámájának főszereplője Nóra, aki a cselekmények jelenében férje mintafeleségét játssza, különös figyelmet szentelve a külsőségek és látszat tökéletes felépítésében, míg belül élete kiüresedett, lényegtelen és haszontalan. 

Dávid Máté 

Megjegyzés: Az elmúlt napokban ért véget a USE TEMPORARY nevezetű akció, mely során bemutatkozott a márka alacsonyabb árkategóriájú és minőségű másodvonala, melyet három napon keresztül vásárolhattak meg a márka kedvelői a USE Paulay Ede utcában létesített pop-up üzletében.