Ahová most a legszívesebben bújnék, az lehet fent vagy lent, bent vagy kint. KAMÉLEONKÉNT simulnék bele a környezetembe, csak hogy valahogy megússzam azt az ördögi NYOMÁST, ami a tornyosuló vizsgairodalom láttán elfog. A beadandókról nem is beszélve! A csíksomlyói Szűzanya áldását kérem: adjon ERŐT az Isten szerelmére, hogy megembereljem magam. Ámen. Megjegyzem: a parmezánpapírt a fejemre borítva álcáznám magam. Bár, ha most AZONNAL beléphetnék a 12. kép világába, meglehet Nietzschét is magammal vinném, ott A tragédia születése még jobban ízlene.
(Szerintem ebbe a képbe léphetnék be a leginkább probléma nélkül. Rothko. Nem?)
1 megjegyzés:
A szabad bölcsészetes vizsgairodalom tényleg nem egy sétagalopp, de a túlpartról kiáltom, hogy teljesíthető, menni fog! (az áldással meg főleg) :)
Megjegyzés küldése