Kanye West 2012-es tavasz-nyári kollekcióját kommentálni meglehetősen kemény feladatnak bizonyult még egy olyan szakmai gárdának is, aki igaz elkényelmesedett az elmúlt idők legbravúrosabb kollekcióinak szemrevételezésekor, mégis a 90-es, valamint a 2000-es évek kihívásaiban edződött - a gazdasági világválság barikádjainak megmászásáról nem is beszélve. Igaz a többoldalas elemzések ellenére állítólag Anna Wintournak sikerült megbirkóznia a feladattal, s egy flegma válasszal elintéznie a West-vitát: „Ask someone else” – én mégis szeretnék távol maradni az efféle értelmezéstől.
De miért is ennyire bonyolult az éppen Kanye West körül kialakult diskurzus?
Az elmúlt évek momentumaira visszatekintve jó pár precedenst találhatunk arra, hogy befolyással rendelkező sztárok és hírességek gyermekkori vágyaikat kiélve, vagy pusztán profiljuk szélesítésének érdekében bármiféle tervezői tapasztalat vagy szabói szakértelem nélkül egy márka élére állnak tervezőként – gondoljunk csak Rachel Zoe, Chloe Sevigny vagy Mary-Kate és Ashley Olsen változatos minőségű munkáira. Igaz hozzájuk hasonlóan a legnagyobb divatházak kreatív igazgatói is, így például Marc Jacobs, Riccardo Tisci, vagy éppen Roberto Cavalli egy fiatal divattervezőkből álló gárdának az ötleteit ollózza össze és válogatja ki saját koncepciói szerint, fontos leszögeznünk, hogy mindezek az éllovasok nem a divat iránti rajongásuk, vagy az előbb említett két okból kifolyólag kerültek a divatházak csúcsaira. Így aztán mikor egy olyan zseniális előadó, mint Kanye West, aki az elmúlt hatévnyi szabadidejét a párizsi divatheteken ütötte el, s az egyértelmű Céline, Balenciaga és Balmain imádatából fakadóan úgy dönt, hogy ezt ezentúl ő maga hívja életre vágyakozásai tárgyát, akkor konzekvensen felmerül a kérdés: a személyes tetszés-nemtetszésen túl miféle fedezete van a munkájának?
Igaz a kollekció prezentálásának napjáig szigorúan visszatartottak mindenféle információt, még a bemutatott darabokat felvásárolni szándékozó buyerekkel sem vették fel a kapcsolatot, tudni lehetett, hogy a tervezői csapatban a londoni Central Saint Martin hallgatói, valamint oktatói munkálkodnak, köztük a már tervezőként debütált Louise Goldin, valamint Katie Eary – tulajdonképpen szentesítve Kanye misszióját. Ha mindez azonban nem oszlatta volna el a tehetségét és szakértelmét megkérdőjelező kritikavihart, West primitivitásának adott hangot, mikor az őt ért támadásokra január 5-én saját maga válaszolt a Twitter oldalán. „Magyaros” egy gesztus, nem?
„I moved to Rome after I left Japan and worked at Fendi for 4 months under cover. I was there to give ideas for the men's collection, I snuck to Giuseppe Zanotti Factory while still under (my Louis Vuitton) contract and learned to design woman's shoes for 2 years before my first show in Paris. (I was) also offered a position to at Versace which I could not take due to my contract with LV which was for 2 years,”
Szakmai gyakorlatok ide, vagy oda, Kanye West 2012-es kollekciója a szabásvonalak valamint a méretre igazítások silányságában vérzett el, s én magam sem tudom igazából eldönteni (annak ellenére, hogy nem ültem a divatbemutatón első soraiban, de még csak állni sem álltam a gipszkartonfal tövében), hogy bizonyos daraboknak hogyan is kellene állnia – eredendően bővek és alaktalanok-e, vagy mindezt pusztán a hanyagság teszi? Azé a hanyagságé, melyet Cathy Horyn kritikájában Chanel Iman is alátámaszt, mikor azt nyilatkozza: West egy nappal a bemutató előtt hívta fel New Yorkban, és kérte fel, hogy másnap a bemutatón szerepeljen.
Rohanhat a divatvilág, azonban mindez profizmust aligha feltételez, akárcsak a keveredő stíluselemek egyetlen tavasz-nyári kollekción belül, hiszen több rókabunda volt a kifutón, mint egy átlagos téli szezonban összesen – ugyanakkor a melegítőnadrágokra emlékeztető darabok sem képezhetik a kollekció fénypontját, akárcsak a gyöngyökkel televarrt, horgolt cipők, melyeknek állítólag több sarka is kitört a bemutatón.
A kritika másik kérdése, melyet a Vogue.com újságírója, Dolly Jones tett fel, hogy vajon Kanye képes lesz-e bárki mást is felöltöztetni a saját szupergazdag rajongótáborán túl az elkövetkezendő szezonokban, vagy ha nem is, legalább pontosan a modelljeire igazíttatnia a ruháit, mielőtt azok a kifutóra lépnek?
Vélhetőleg erre West csak annyit válaszolt a Twitterén: „Everything I knew about my woman's clothing was what my Mom would wear. I guess some critics would joke that I still don't know anything LOL”. Kommentár? Nem szükséges.
Mindezek ellenére én azt gondolom, hogy igaz Kanye West sikeres „gettóelőadóként”, stílusának egy új médiumot fölfedezve próbálgatja kifejezni önmagát, s a szakmai hiányosságok és a nem kellő mértékű odafigyelés hiányában mint divattervező, ha el nem is bukott, a bokáját mégiscsak megütötte az első kollekciójának prezentálásakor. Az elmúlt hatévnyi elsősoros megfigyelések benyomásai kétségtelenül visszatükröződnek a bemutatott 23 lookban és senki sem moshatja le az egyértelmű Céline, Balmain és Balenciaga attribútumokat, azonban fontos megállapítanunk: egyik divatház sem használta fel ezeket az elemeket azzal a vonzó arroganciával, szexuális túlfűtöttséggel és agresszióval, mint West. Éppen ezért többről van szó egy divatrajongó előadóművész plágiumáról, hiszen az egyik legmarkánsabb, agresszívabb és dögösebb kollekciója volt a szezonnak, melyet 2011 októberében bemutathattak. Mindezek a hatások valószínűsíthetően a gyökereiből fakadhatnak, talán az említett mama mintájára alakultak ki, s ha Kanye West sokkal több eredetiséggel, de továbbra is dögöket hív elő (vásárolják azokat kizárólag rajongói, vagy sem) úgy érzem engem meg fog győzni.
Meg aztán kik védenék meg a világot a fenyegető szelektől, ha nem a "West-szukák"?
Üdv: Dávid Máté - Az'Allürista
Források: http://runway.blogs.nytimes.com/2011/10/01/kanye-west-show-shrouded-in-silence-creates-a-scene/
http://www.vogue.co.uk/news/2011/09/15/kanye-west-hires-katie-eary#Comments
Még több kép: http://www.style.com/fashionshows/collections/S2012RTW/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése