2011 első divattörténeti pillanatét éljük.
A hosszas találgatás után végre fény derült a Vogue Paris főszerkesztői székéből távozó Carine Roitfeld utódjának személyére.
2011 február 1-től a lap 43 éves divatigazgatója, Emmanuelle Alt veszi át az irányítását, melynek profitja az elmúlt 10 évben – Roitfeldnek köszönhetően – 43%-al nőtt. Így Emmanuelle feladata közel sem csekély: továbblendíteni a magazin színvonalát, és megcáfolni Franciaország legnagyobb számban értékesített havi lapjának diktatórikus rendszeréről szóló rosszindulatú pletykákat.
Emmanuelle Alt a franciák első ránézésre csendes gepárdja, mára nem pusztán szenvedélyes és provokatív divatanyagainak, de lehengerlő maszkulin stílusának is köszönhetően egyet jelent a párizsi cool sikk fogalmával. Ő a divathetek egyik legtöbbet fotózott francia szerkesztője és ikonja – bármelyik fashionista ölne a találkozásért.
Azonban míg a street-style fotósok pusztán a vakuikat villogtatják, addig Emmanuelle a fogát - egyértelműen az amerikai sajtónak, félelmetes mértékű befolyása jeléül.
Altnak szinte elképzelhetetlenül nagy hatalma van a divatiparban. Kapcsolatainak, pengeéles stílusérzékének és félelmetes már-már jövőbe látó képességének köszönhetően azok a cégek melyeknek konzultál pár év alatt üstökösként ragyogják be, még a leghétköznapibb emberek életét is. Hatással van minden emberre, aki fejét ha csak egy pillanatra is, de a trendekre fordítja.
Isabel Marant. Közel 20 éve a divatiparban, nemzetközi visszhang nélkül. Azonban mikor pár éve Alt férje Franck Durand a márka kreatív igazgatói pozíciójába került, a francia Vogue-ot hirtelen elárasztották a modelljeik. Azóta Emmanuelle öt bemutatót stylingolt Isabelnek, és a nemzetközi piacon a legfelkapottabb márka lett, stílusos trendisége és frankos virtusa miatt.
A 2009-es őszi kollekcióban Isabel ellenzése ellenére szűk, magas szárú csizmákat rakatott be. Következmény: nemzetközi trend lett belőle – jelenleg még a magyarországi utcák és a legolcsóbb üzletek is tele vannak velük.
Balamin. 2005-ig haldokló, nagy múltú francia divatház – azonban megérkezik Christophe Decarnin a földkerekség legvisszahúzódóbb tervezője, s bár kezdetben igyekszik kibontakoztatni lírikus énjét – virágos muszlinruhák, rengeteg rojt és romantika - azonban Alt térnyerésével megkeményedik, és megvadul. Javára.
Ki nem emlékezne az elmúlt 5 év legnagyobb őrületéről: a 80-as évekről - legfőképp a hatalmas vállakról, mely a Balminnél jelent meg legelsőként, 2008 őszében.
2009 ősze: a military megjelenése, legvadabban ennél a háznál.
Hölgyeim és Uraim, köszöntsék sok szeretettel Emanuelle Altot, a Balmain konzulensét. Egyesek máig nem heverték ki a sokkot – magam is közéjük tartozom, imádtam.
Mindezeken kívül Emmanuelle még megannyi cég kampányát és kollekcióját felügyeli.
Azonban míg Xavier Romatet, a Condé Nast francia elnöke stílustranszfúziós reményekkel alkalmazza Altot („Ha túl sok dísz van a karácsonyfán, a végén az nem is látszik”), lévén sokkal kereskedelmibb, sokkal utcaibb összeállítása miatt.
Áprilisig viszont csak reménykedhetünk, hogy Emmanuelle Alt képes lesz tovább vinni a Vogue Paris hagyományait, egy kis sikkes csavarral.
Éljen a Király!
Az'Allürista
1 megjegyzés:
Ha Emmanuelle Altra gondolok mindig a Balmian és az isabel Marant jut eszembe. Így még nekem is újdonság volt, hogy neki mennyi köze van ezekhez a márkákhoz! :))
Mindkét márka nagyon a szívemhez nőtt, és azóta is military és válltömés-lázban égek! :D
Azt írtad, hogy Emannuelle a franciák "csendes gepárdja", ez nagyon tetszik és csak rá kell nézni: IGEN, ez ő, egy csendes gepárd! Egyszerűen imdánivaló a stílusa!
Nagyon jó cikk! Örülök, hogy ennyi kép van most hozzá! Imádom a blogod, mert inspiráló!
(( coolkidsayyes.blogspot.com ))
Megjegyzés küldése