A Grand Palais-t az 1900-ban tartott Párizsi Világkiállítás kiálló termeként építették föl 3 év alatt. A bejárattól számított „főhajó hossza 200 méter, belmagassága 45 méter valamint a kiállító felülete 72 ezer négyzetméter – így nem csoda, hogy Karl Lagerfeld minden évben itt rendezi meg a Chanel pret-a-porter bemutatóit.
Idén Karl nem kívánt újabb építészeti rekordot megdönteni – nem építetett 30 méter magas zakót, óriási ezüst orgonasípokat, Chanel N°5 parfümös üvegeket, vagy hozatott több tonnányi jéghegyet Párizsba északról. Lagerfeld az álmaiba meredt, mely ez egyszer, korábban testet öltöttek a Last Year at Marienbad-ban, a 60-as évek kritikusai szerint a valaha legunalmasabb filmben, ami valaha készült.
Ezek szerint művészi lelkével Karl nem ült a kritikusok között.
Front Row Rachel Billson interpretálásában és a meghívó
A 2011-es tavasz/nyári kollekció egy hatalmas, futurisztikus beton, kavics és kőtörmelék franciapark monoton ösvényei között játszódott. Középtájt, a vizet szüntelenül okádó szökőkút mögött egy 80 fős zenekar foglalt helyet, mely kortárs előadók zenéjét játszották egy olyan sejtelmes prezentációban, mely egyszerre volt ismerős és különös – csak úgy, mint a 2400 ember előtt nyitott, de titokzatos ösvényeken bárói méltósággal ballagó modellek.
A bemutató „molyrágta” tengerészkék Chanel kabátkákkal, szoknyák és nadrágok variációjával és Babtiste megunhatatlanul tenyérbe mászó mosolyával kezdődött. Minimál darabok megjelentek, cukorka színű kosztümökkel melyek némelyike tollak tengernyi tömegével volt elárasztva. Bár messziről a tweedkabátok és forrónadrág társuk nem különböztek az előző szezonok darabjaitól, a anyagok jelen esetben ezüst és aranyszálakkal voltak átszőve.
A zene feszült izgatottságának hívására az estélyi ruhák is megjelentek, bokáig érő tüll és muszlin változatokban, szürkékben majd éjfeketében, melyek tökéletes jelmezként szolgáltak volna Mozart Éj Királynőjének ruhatárában.
A katartikus hangulat, mámorítóan Gyönyörű zenével és egy púderszínű tollruha végigvonulásával érkezett meg. S a bemutató itt számomra véget is ért, lassú mámorhalállal.Valahogy úgy, aki túleszi magát vattacukorral.
Igazán szép napot!
Az'Allürista
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése