Karizma. Görög szó, jelentése: rendkívül megnyerő, meggyőző erő.
FOTÓ: TOMMY TON, WWW.GQ.COM
„Szép dolog a benső szépség, de maszturbálni aligha lehet rá” – hangzott el mindez a fülem mellett. Hm. Pikáns mondat, tagadhatatlanul frappáns. Legalábbis lehetne, ha nem egy ordas nagy hazugságról lenne szó, amivel komplett iparágak szennyezik generációk szellemét. Mert hát amennyiben megállapodunk abban, hogy a benső szépség alatt egyfajta jellemet, szikár karaktert és tartalmat értünk, míg a külső szépség alatt makulátlan és mértani tökéletességet, akkor rögvest meg kell fontolnunk Kant szavait, aki szerint a pusztán tökéletes arc egy bensőjében középszerű emberről árulkodik. Kant mindezt abból következteti, hogy a benső jellemvonások kiülnek a külsőre, s ha ezek nem többek annál az elvnél, hogy a vonások hibátlanok legyenek, akkor nem is beszélhetünk zseniről. Tehát eredetiről és egyediről sem igazán. Pontosan ezért hozzá is kell tennünk: az érdekességgel nem társuló, pusztán hibátlan szépség önmagában nem lehet több egy egyéjszakás kalandnál, sőt. Talán egy teljes éjszaka még túlságosan is sok a szépségben rejlő potenciálok kibányászásához. Gonosz vagyok.

