Életéről túl sokat tudni nem lehet. Különben nem is
baj, túl sok a sokat tudó mostanság, akik részletekbe bocsátkozva ölik meg
szüzséjük karakterét. Legyen annyi elég, hogy Cortina valamikor Miamiban
született, Avedon fotóinak hatására szegődött el stylistnak, a divat és stílus
igéjét pedig a 60-as évek legendás amerikai-olasz divattervezőjének, Giorgio di
Sant'angelo szárnyai alatt szívta magába. Még fontosabb életrajzi tény, hogy
szikrát hány az aszfaltra, ha végigsétál az utcán. Általános érvényű jelenség,
hogy hüllőszerűen koncentrált tekintetétől, szikár testének dinamikus
mozdulataitól lángra lobban körülötte a tér, míg egy jóllakott ragadozó
allűrjével keresztülsétál a tömegen. Sas persze nem kapkod legyek után, Cortina
nyugodsága vizes lepedőként feszül a környezetére. Hogy a pásztázó pillantásait
elrejtő napszemüvegeitől, vagy a pengeéles szigorral szabott zakóitól érzi-e
mégis kiszolgáltatva magát az ember, még ha pusztán a róla készült fotókat
nézegeti… Nem tudni. De ha egyszer elszakad a cérna, mi lesz akkor! Megnyílnak
az egek és megnyílnak a vizek, és négy lovas száll le a mennyből.
Tommy Ton részesült abban a szerencsében és kegyben, hogy dokumentálhatta Anna Dello Russo, a japán Vogue divatigazgatójának készülődését a francia Vogue fennállásának 90. évének tiszteletére rendezett álarcos bálon.
"Végre egy esemény amire kiöltözhettem" mondta Anna, aki egy egyedi megrendelésre készült Pucciban, és Gareth Pugh fejdíszben fehér csipkeálarccal és fehér parókával tette tiszteletét.
Érdekelne, mivel és hogyan szállították a helyszínre...
Az első számú kép. Gyönyörű harmónia, mind a színek, mind a ruhadarabok és viselője között. A batikolt sál, amely a tavasz nagy visszatérője lesz nagyanyáink hippi ruhatárából, és a kalap bohém hatású, mókás a hideg párizsi napokon. Én mindenkinek csak javasolni tudom a kalapok hordását.
A ragyogó színek egyszerűen lenyűgözőek, és biztosan feldobják a legszürkébb hétköznapokat is. Azonban sikkes csakis úgy lehet a megjelenésünk, ha az élénk színek mellé klasszikus szabásvonalakat választunk és alapszíneket (pl.: szürkét, feketét és fehéret). Fontos, hogy a színek nagy felületen érvényesüljenek és idétlen cirádás aranybetűk ne törjék meg.
A lehengerlően elegáns, bézs zakó merevségét Abbey Lee egy bohókás faux-fur pulóverrel törte meg, azonban, hogy megtartsa öltözékének harmóniáját fekete kiegészítőket választott. A bézs idén tuti befutó, tavasszal a fekete közeli barátja, nyáron az ikertestvére.
Sokan vádolják a télen/tavasszal napszemüvegben járó embereket, azonban (1.) ezekben az évszakokban majdnem ugyanolyan káros a napsugárzás, mint nyáron, (2.) ha van egy szuper (esetleg designer) napszemüvegünk, már miért ne hordanánk?
A metálfények ismét visszatértek, és ősztől újult, tündöklő erővel támadnak ránk. A sejtelmesen megülő karkötők harmonikus egysége pedig igazi stíluskuriózum, ha felcsúszik bézs kabátkánk ujja. A hatalmas műköröm már nem igazán számít stílusosnak. Helyett inkább válasszuk a kisebb, valódi körmöket. Fő az egyszerűség! Semmi csillámpor 2002-ből vagy idétlen kagylóminták.
Hogy honnan lehet megismerni egy igazi divatszerkesztőt az utcán? Vagy hatalmas Ikeás szatyorral rohangál, vagy pedig tetőtől talpig feketében van. (Oké, van kivétel.)
Emmanuelle Alt, a francia Vogue divatigazgatója rendkívül jó példa rá, hogy, hogyan lehet a francia sikket ötvözni a minimál military-vel. (Mariann - Kenzo cipők!)
Hármat találhattok: ki van a képen.
Már említettem tavaly a statement cuccokat. Na, ez az öv, egy. Annyira meghatározó, hogy még Anna is (igen, Anna Dello Russo) kizárólag feketével meri hordani, mert így nem uralkodik el rajta és maximálisan érvényesülhet kecses derekán.
Giovanna Battaglia. A japán Vogue egyik stylistja. Lenyűgözően hordja a keleties motívumokkal telített barnás kendőjét. Hasonlót minden alkalommal látok a Váci és a Deák Ferenc utcában nyáron. Bár lefogadom, ő nem egy sarki árusnál vásárolta, azonban ha hajlik a szívünk az orientál felé (Kenzo – ősszel buja virágmintákkal és rengeteg csauszínnel), akkor ruházzunk be egyre és ha kérdik honnan van, foghegyről csak annyit válaszoljunk: vintage.
Azt hiszem, leesne az álunk, ha egy hasonló kaliberű nő elmasírozna a házunk bejárata előtt reggel. Anna titka az önbizalom. A ruha és a cipő másodlagos. Ha bízunk magunkban, és abban, hogy egy különleges teret tudunk kelteni, amikor elsétálunk az utcán (persze nem olyan cikiatmoszférát) csak idő kérdése, hogy leszólítsanak minket és megkérdezzük, mire vagyunk olyan beképzeltek.
Mindennapi jelenet Párizsban a Párizsi Divathét alatt. Igazából, még akkor is ha nincs divathét. Gyönyörű brokát.
Suliból ellógni, munkát félredobni, kaját levenni a tűzről, kocsit metrót villamost leállítani, mert Marc ismét alkot!
(Meg vagyok róla győződve, hogy minimalizálja a lookot, és egy indusztriálisabb, de mégis szofisztikált bemutatót láthatunk HOLNAP, 14.30-TÓL.)
(Az'Allüriusta, csak így gyorsan. A következő bejegyzés a hét vége felé - az lesz az 50.)
(Am, mivel az 50. bejegyzést meg akarom tartani a fantasztikus jubilllllleummi - vagy nem si tudom mi az 50. - bejegyzésnek, az Oscar Gáláról nem közvetítenék. Imádtam az An Education zseniális és tündéri színésznőjének, Carey Mulligannek a ruháját.
Mellette az összes Armani Privét, éééés Meryl Streepet.
KeriMari (Maria Carey) egy DISZNÓ volt - mint mindig - , akit már 2002-ben le kellett volna vágni.
Magyarország "celebvilágának" egészét, sztárvilágának felét a vágóhídra kellene küldeni. A luxusszajhákkal az élen. Utána azokat akik képesek 3nál több ruhát venni Náraynál.)
Nos, dióhéjban.
A divatvilág három street-style fotóst tart igazán számon: Scott Schulmant az egész street-style láz megteremtőjét, Tommy Tont a legújabb gyöngyszemet és Garance Dorét a francia sikk-királynőt.
Mielőtt még bárkinek is eszébe ötlene, hogy három fotós közül miért csak egy nő, a főleg nők irányította divatiparban – és a gondolatívet fölrántva elindulna az elmélkedés a nők siralmas társadalmi helyzetéről, Garance-ről lesz most szó. Illetve egy napjáról.
„ A legfontosabb az életben, hogy megtanulj alkalmazkodni. Eddig azzal töltöttem az összes divathét éjjelét, hogy írjak, de az elkövetkező 10 napra annyira, de annyira sok dolgom lesz, hogy a legjobb amit tehetek, hogy a bemutatók közötti szünetekben a telefonomról foglak titeket tájékoztatni – így végigkövethetitek több napom. Olyan ez mint a Twitter, csak nem élőben!
Szóval, éppen a metrón vagyok, és a Balenciaga bemutatóra tartok – két órás késéssel. Pontosan. Nincs sofőröm. Oké, vegyük újra.
08:00
Itt az ideje egy kicsit dolgozni, mivel van pár nagyon fontos dolgom, mint pl. a teddmegazonnal dolgok. Meg kell adnom pár paramétert egy magazin fotósorozatának a photosopozásához, amit én fotóztam (Yoohoo!), és holnap jár le a határidő (Boohoo). Vagy be kell fejeznem egy magazin címlapjának (!) az illusztrációját (Yoohoo!), aminek, a határideje tegnap előtt járt le. És ott az a kb. 6823 olvasatlan levél. Mintha a vertigo /pontos magyar fordítást nem ismerek. Tünetei: erős szédülés, fejfájás, hányinger, nagyon rossz közérzet a stressz hatására jelentkezik – Rachel Zoe-nak is többször volt./ tünetei jelentkeznének nálam. Garance. Nyugi. Mély lélegzetvételek. Be… ki. Be… ki.
11:00
A francba. Szalad az idő. Készen kell lennem!!! Minden alkalommal, amikor visszajövök Párizsba, elmondom magamnak, hogy milyen jó lesz, az összes ruhám a lakásomban lesz, és épen ezért képes leszek arra, hogy 15 perc alatt elkészüljek. És végre szupersikkes legyek. (Ui. Ez az életcélom)
11:35
2500 összeállítást próbáltam ki, de elkéstem. Túl sok közül kell választanom. Vásárolgatni kellene a héten egy kicsit, de egyáltalán nem lesz időm. És ma este a Merci-be, a Bar Vogue-ba és a Zahm kiállításra kell mennem, a Colette-ba.
11:55
A Concordra kell mennem. Megpróbálok bejutni a Balenciaga második bemutatójára, amit a vásárlóknak szerveznek. Szaladnom kell, percek múlva találkozunk!
12:03
Pffffff. A bemutató már elkezdődött. Igazából már véget is ért.
Ez teljesen lehangol, de találkozok Carole-lal, aki az egyik legjobb barátom és a Département Féminin számára vásárol, valamint egy Céline inget visel amit azonnal le akarok lopni róla. De mivel ez lehetetlen, lefényképezem.
Kérem, milyen volt a show. Azt feleli, nagyon jó, imádta a színeket és úgy gondolja, hogy a bemutató valóságos kreatív robbanásvolt. Azt is elmondja, hogy Hétfőn a bemutatóterembe megy, hogy végignézze a kollekció kereskedelmi változatát és vele mehetek. Imádom a showroomokat, a vásárolókat és a véleményüket: hogy, hogy értékeli a közönség a darabokat. Oly sokra megtanít a divattal kapcsolatban!
12:30
Oké. Van egy fél órám. Oké. Ne nevessetek. Hazamentem átöltözni. MONDOM NINCS NEVETÉS! Ez A Divathét – nincs mese.
15.00
Pffff. Ez a bejegyzés túl hosszú! Mindegy. Épp a Balmain bemutató felé tartunk. Az előző jegyzet és e között bevágtam egy thai csirkét a kanapémon, az ügynököm, Salomé társaságában, aki mindig a nyakamon van – és ezt imádom benne. (Te jó isten! Már minden tudni fogtok rólam!)
A Balmain bemutatón Giovanna /Battaglia – a Vogue Nippon stylistja/ mutat nekem egy videót a kameráján. Koreografál valamit, kicsit bolondos. Azt hiszem, ez a videó fenn van YouTube-on, már majdnem sikerül belőle kiszednem a linket.
15:45
A Balmain bemutató elkezdődik – kb. 1 embernek egy ülés ¾e jut, ráadásul valaki rám ül – de pillanat. Én is csináltam már ezt egy párszor, így a látogatómat egy mosollyal üdvözlöm. AZ EGÉSZ DIVATVILÁG ITTVAN.
16.55
Scott-tal a taxiban, a Rick Owen show felé. Jazz a háttérben, lenyűgöző napfény. A Balmain nagyon mókás volt, totál recesszió tagadó rengeteg arannyal, brokáttal és Prince-szel a háttérben.
17:35
Itt vagyok a Rick Owens bemutatón Giovannával és Annával (Dello Russo) akik vonaglanak a nevetéstől, mivel Anna egy Francesco Scognamiglio övet visel, és amikor a fotósok megkérték, hogy ejtse ki angolul, azt se tudta, hogy hol kezdje.
A bemutató után ismét belebotlok Carole-ba. Beugrok az autójába (igen, neki van sofőrje!) és megtámadjuk az első kávézót, amit találunk. Olyan régen találkoztunk. Ezek a kis találkozások nagyon szórakoztatóak, de nagyon hiányoznak a barátaim.
Nem igazán voltam kész a mai napra. Az egész reggelt végignyivákoltam (a lepedő alatt bujkáltam), de amint megittam az első kávémat egy barátommal azonnal mosolyra derült az arcom! Minden feszültségem elszállt és visszatért az energiám! Épp haza felé tartok, és otthon …
Istenem! Már megint túl hosszú ez a bejegyzés. Itt most inkább megállok. Legközelebb – ha lesz – velősebben fogok írni.
„A divat tudósa vagyok. Húsz éve egyetlen divathetet sem hagytam ki, és minden bemutatót megnéztem, legyen az mérvadó vagy kevésbé fontos.”
18 évig dolgozott az olasz Vogue-nál, ahol megtanulta a stylist szakma velejét Franca Sozzani-tól. Ezután szabadúszó stylist lett. Jelenleg a japán Vogue divatigazgatója és konzultánsa, de sok divatcégnek dolgozik, mint tanácsadó – azonban klienseit sosem fedi föl.
Anna első, divattal kapcsolatos emléke akkor született, amikor tizenkét évesen édesapjával Rómába utaztak, és egy Fendi üzlet feletti hotelban szálltak meg. Azonnal beleszeretett a márkába: a logóba, a táskákba, a bundákba. Mellesleg épp akkor fotóztak a japánok pár furcsa haute couture ruhát az utcában.
Hírhedt öltözködése igazi világkincs a street style fotósoknak. Anna szenvedélyes ruhagyűjtő. Mottója „No daywear” azaz semmi nappali viselet. „Olyan ruhákat akarok hordani, hogy ha meghalnék, ki lehessen őket állítani egy múzeumba. Az emberek nem akarnának sima fehér pólókat nézegetni nem?” Mellesleg 4000 pár cipője van, és egy ruhát sosem vesz föl kétszer – főleg a Street Style berobbanása óta, mivel így „untatná a blogolvasókat”. Ugyanakkor örül, hogy megtalálta a megfelelő helyet szenvedélyének prezentálására.
ANNA EGY NAPJA A PÁRIZSI DIVATHÉT ALATT
06.30
Felébredek, és azonnal lemegyek a Hotel Ritz Health Clubba. Úszok egy jót. A medence alján egy arany sellő van mozaikokkal kirakva, aminek mindig megérintem a hosszú haját. Aztán szaunázok egyet. Imádom a Ritz Hotelt, mindig ugyan abban a szobában szállok meg, mivel olyan érzés, mintha otthon lennék.
08.00
Megreggelizem (tradicionális japán reggelit eszek). Az ablakok a kertre néznek. Lenyűgöző pillanat.
09.00
Amint megreggeliztem, végignézem az e-mailemet és a telefonhívásaimat, és találkozókat szervezek. Amint dolgozom, végigfutok az előző napi Nina Ricci bemutatón lezajlott beszélgetésemen Cédric Charbit-el, aki a Printemps áruház befektetője. Minden divathét alatt beszélek vele, szeretem hallani a kereskedelmi álláspontját, ugyanis ő egy igazán izgalmas ember, akinek van egy meghatározó véleménye a divatról.
10.00
Nekem, George-nak és Saori-nak az első megbeszélése a Hotel Lottiban van, Tom Binns tervezővel, aki megmutatja nekünk csodálatos Afrika inspirálta kollekcióját
11.00
A következő találkozónk a Revillonban lesz, Peter Dundas-val aki igazi barátom. Kap is tőlem két puszit a gyönyörű, pasztellszínű, elegáns bundás kollekciójáért.
12.30
Gyorsan ebédelek egy másik barátommal, Ashley Heath-szel aki a Quest Edition szerkesztője. Természetesen a beszédtéma a bemutatók körül forog.
14.00
Itt az ideje rendbe szedni magam a Dirr bemutatóra, ami tele van sztárokkal, fotósokkal stb. Hogy még mulatságosabbá tegyem a ruhámat, felveszek egy fekete kalapot és Balenciaga magas sarkút. Imádok esti ruhákat hordani nappal.
15.30
Elkezdem megszervezni a találkozóimat fotósokkal és ügynökségekkel. Mivel ez a szezon nagyon rövid és tömör, megkönnyíti a dolgomat. Aztán irány az Isabel Marant bemutató, ami nagyon friss és cool. Azt hiszem, ez egy igazán okos kollekció volt egy egészen új megközelítéssel.
17.30
Az Undercover prezentáció. Gyönyörű, szikrázó fehér angyalok egy nagy mezőn, sok kis gyöngyállatkákkal.
18.30
Maison Martin Margiela 20. évfordulója – hatalmas nagy bemutató, erős és éles vonalak rengeteg szórakozás. Későre jár, így hát átöltözök a kocsiban egy fekete tollakkal ékesített Alessandro Dell’Acqua ruhába és így lépek be Patrick Demarchelier kiállítására a Petit Palais-ba. Innen Yohji Yamamoto-hoz megyünk. A Purple magazin meghívott minket egy vacsorára a Le Baron-ba, ami a legmenőbb éjjeli szórakozóhely egész Párizsban, de azt hiszem túl fáradt leszek, hogy elmenjek.
21.00
Épp csak annyi időnk maradt, hogy beugorjunk Patrick after partyjára, és egy “Bravo!”-t kiáltsunk. Aztán irány Yohji. Fantasztikus bemutató. Fáradt vagyok, mint mindig, de nagyon élvezem a show-t.
