Caroline, Caroline...

Előre szeretném leszögezni, gyakorlatilag semmit sem tudok erről a nőről. Erről a CAROLINE SIEBERről. Mindössze annyit, hogy elég jól néz ki, és ahol a Chanel neve elgurul a padlón, ő ott van – márka nagykövet, mi más lenne a dolga, mint reprezentálni. Persze némileg utánanéztem, a pedigréje nem is olyan rossz: Ausztriában született, Londonban tanult és dolgozott pénzügyi vonalon, de a kétezres évek elején váltott: stylist lett, most pedig Emma Wattson is az ügyfelei közé tartozik. A Tatler szerint ott a helye a világ 10 legjobban öltöző női között, miután pedig tavaly nyáron hozzáment egy osztrák báróhoz, báró Fritz von Westenholzhoz, az amerikai Vogue-ban is bérelt a helye. Az esküvőt természetesen ők hozták le elsőként, a szeptemberi szám címlapján „az év lakodalma” címen futott. A dínom-dánomban pedig mindenki ott volt. Mindenki. Nem semmi. Mint a leopárd mintás kabátos képe, napszemüvegben, az emlékmű előtt. Az az allűr, az a stílus, az az elegancia! Ohlalá…

A fenséges

          Ha valaki azt kérdezi, mi az, ami megfog a divatban, a válaszom: a FENSÉGES. Mint esztétikai kategória. A szépség ellentéte. A látvány, aminek pulzáló atmoszférája azt sugallja: halandó vagy hozzám képest. A grandiózitás, a féktelenség, a kontrollálhatatlan természetfölötti hatalom. Vihar az óceánon. Kitörő vulkánok, hömpölygő láva, sistergő kősziklák. Mikor nézőként egy széken ülve valamiféle titokzatos energiahullám szemtanújává válok. A misztikum, az elkendőzés, az azonnal meg nem mutatás pedig mindebben kulcsfontosságú – titok nélkül nincs fenséges.
          A szem eltakarásának ez egy jó módja. Napszemüveget viselni az első, kézenfekvő lépés lehet, akár az téli utcán is. Elalélok, mikor egy száraz déli reggelen napszemüveges turisták andalognak el mellettem. Persze tisztességes toalettel. A Chanel egyik bemutatóján számomra emlékezetes volt, mikor még az extravagáns menyasszony is gyöngyökkel díszített napszemüvegben vonult végig feltarthatatlanul a zuhogó esőben, a bemutató színhelyén, egy kertben.
          A zene is kellőképp emelkedett volt persze, szempontként egy fenséges bemutató esetén nem feledhető ez sem! Lüktet, és egyre feljebb emelkedik, kíváncsiságot a következő és következő modell iránt aktiválva. Ív. Történetmondás. Elengedhetetlen.
          Egy másik prezentációnál, az Armaninál a zene kozmopolitán, érzékenyen csendült fel. Azt mondta, itt most valami magasztos, valami igazán fennkölt történik. A modellek tekintete futurisztikus fémkalapokkal volt elfedve. Ruháik lehetetlenül modernek, félelmetesen szabott szobrokként fényesen meredtek. Mosoly sehol. A püspöklila ajkak nem mozdulnak. A modellek mindeközben könnyedén forognak és pózolnak az egyre extravagánsabb darabokban, földöntúli, rendíthetetlen szirénekként. Arcukat már nem is kalap, de színes briliánsokkal átszőtt maszkok leplezik. Rejtőzködnek. Tekintetüket csakis kiváltságos szemek leshetik. Számunkra ők elérhetetlenek – s itt egy kulcsszó: az elérhetetlenség. És ugyancsak itt az elegancia alapja, a szelekció képessége: kinek mit engedek látni, és kinek mit nem. Mutogatom, vagy elrejtem magam.
          Mikor az idős Armani a kifutóra lép, megmutatja nagyságát. A tetőpont. Álló taps, pont úgy, mint Anda bemutatója végén a TGFW-n, pár hónapja, Budapesten. Taps, minden egyes fantasztikus ruhánál, ami csöndesen suttog, és nem üvölt. Extravagancia, szakértelem és elegancia.
          Taps, mikor Jean Paul Gaultier múzsája, Ines de la Fressange ötvenakárhány évesen a kifutóra lép és rendíthetetlenül vonul. Ördögien mosolyog és csókot dob, de mint egy nagyvilági, kezében sok szálat mozgató, befolyásos dáma. Femme fatale.
          Azonban biztosan nem működik a divatban a fenséges, ha arroganciából, lenézésből, kivagyiságból fakad. Ez esetben a divat egyszerűen bűzős. És köszönjük nem. Klisé
A fenséges pedig a társasági éjszakákon túl a kifutón működik a legjobban. Erre egyik tanárom hívta fel a figyelmem esztétikán. Annak pedig, aki szenvedéllyel tekint a divat iránt, és nem azért öltözködik, hogy egy zsák milliónak tűnjön, annak ennél inspirálóbb és felszabadítóbb nem lehet. Egy szelet a végtelenből. Egy pillanat a természetfelettiből. Az érzés. És ez a fontos, nem az, hogy mennyire tűnsz gazdagnak. 

Chanel, az egyetlen

Inspiráló, megindító, legendás. GABRIELLE COCO CHANEL életútja és korszakalkotó invenciói megérnek egy misét, kiváltképp azoknak, akik egyszercsak elvesztették szenvedélyüket a divat iránt. A valódi úttörő, velős és forradalmi attitűd iránt, mellyel senkiként is történelmet lehet csinálni. Coco, az örök IKON. Klasszikus. 

A Chanel tisztelgése Chanel előtt, 9 fejezetben.  

A következő pedig a kedvencem.
A nagy visszatérés, bukás, méltóság, tartás.
Győzelem.
Történelem.

Chanel-csoda

Jázminmezők szelíd illata, íriszek hideg parázsa, kaméliák elegáns bája. A CHANEL március 8. és 10. között különleges pop-up store-t nyitott a londoni Covent Gardenben, ahol az angolszász időszámítás szerint anyák napja alkalmából nem csak a francia divatház ikonikus parfümjeiből, de ikonikus virágaiból is lehet egy csokorral választani. A dekoráció pulzuspontja a fehér szekérinstalláció, bimbózó virágokkal és parfümös üvegekkel díszítve – aligha akadhat olyan nő, aki nem gurítaná egészen hazáig. Abszolút J’AMIE kategória, abszolút kedves.
Ez úton kívánok én is Boldog Nőnapot, minden kedves hölgynek, aki követi a blogot!

TOVÁBBI KÉPEKÉRT:

Chanel Cruise 2012

A Chanelt időről időre újra kell szeretni. Szenvedélyesen, nagybetűsen gyönyörűen, úgy ahogyan azt ő teszi. Cruise kollekció, rövidfilm, Anna Mouglalis. 

Anna Mouglalis,  Clémence Poésy és Blake Lively

 Alexa Chung , Jefferson Hack, Poppy Delevingne és Laura Bailey

Vanessa Paradis és Anna Mouglalis

Chanel Cruise 2012

Lagerfeld pasztellesen krémesre kavarta az őszi apokaliptikus, utcai sikkjét: Chanel nőjének időtlen és elkophatatlan eleganciáját éterien exkluzív elemekkel töltötte meg. Drágakövek, igazgyöngyök, gyémántok a Hotel du Cup Eden-Roc mesteri plázsán; a kifutón konszolidált sárgákkal, levendulákkal és bézzsel tört, fekete-fehér összeállítások, hibátlanul a francia riviérára szánt stílusban.

Lagerfeld Cruise bemutatójának színhelyéül a francia tengerpart egyik legintimebb és legfényűzőbb pontját, az Antibas-t választotta, annak is legexkluzívabb hotelét, melynek egészét egy évvel a bemutató előtt foglalt le, ahogyan fogalmazott „bármennyi ideig is tartson összehozni a bemutatót”. A kozmoszi luxusban fürdőző látogatók percek alatt Nizzába és Monacoba ugorhattak át egy gyors kávéra, vagy egy sorsfordító rulettra, ahogyan azt Kaiser Karl új rövidfilmjében, a „Tale by a Fiary”-ben is tetették az időben és vagyonban fürdőző szereplők.

A 80-as, 90-es években fénykorát élő Kristen McMenamy kétségtelenül feltámadt alkohol szagú elfeledettségéből - miután 2008-ban Riccardo Tisci a Givenchy kifutójára küldte festetlen ősz hajával, hatalmas megdöbbenést és sikert aratott. Szakértelmének és démoni bájának, valamint arrogáns arisztokrata kisugárzásának köszönhetően hamar visszatért a magazinok oldalaira is; immár szürkére festett hajjal vandálkodott a Vogue Paris-ban, olajtól szennyezett ezüstsirályt játszott a Vogue Italiában, megközelíthetetlen szomszédlányt az amerikai Vogue-ban.

„Színészi” képességeit tekintve megfelelő választás egy teátrális fúriaszerepre, a tehetős és magával mit kezdeni nem tudó sikkes riviérai dáma megelevenítésére. Impresszív, önző bestia.

Imádom, akár csak a meg- és kiismerhetetlen, elvágyódó Anna Mouglalis alakította testvérének karakterét, aki beleszeret egy kissé közhelyesen kapaszkodó illúzióba, amit az elmaradhatatlan Lagerfeld galeri oszlopos tagja, Freja Beha alakít. (Anna Mouglalis egyébként 2002-től szereplője minden Chanel rendezvénynek, amikor a márka parfümjét, majd táskáit, majd szépségápolási termékeit reklámozta. Görög-francia sármjának köszönhetően megkapta Coco szerepét a Chanel és Stravinszkij elképzelt szerelmét bemutató fikcióban, mely a Cannes-i Filmfesztivál zárófilmje volt 2009-ben.)

Kétségtelen, a huszonöt perces rövidfilmet Anna vívódása mozdítja előre, melyet Lagerfeld elsőszámú múzsája és rezonőre, Lady Amanda Harlech életbölcsességeivel egészít ki.

Babtiste és kíméletlenül helyes barátai elengedhetetlen kellékei a lagerfeldi szinematikának, annak a vágyakat ébresztő, romantikus és valótlanul tökéletes fotózásnak, ami a film egészét végigkíséri. Csodálatos, ragyogó, minden porcikájában a luxusról árulkodó képek, vágások, effektusok, drámai és kiszámítható fekete-fehérrel; a vártánál lényegesen kevesebb ripacs játékkal és tömény alkohol illattal.

Megigéző. Feledhetetlen. Újranézendő.

Salut,

Az’Allürista

Chanel Haute Couture Spring/summer 2011

„Rosszul vagyok a tömérdek Eiffel-toronytól, a tömérdek agresszív színtől” – mondta Karl Lagerfeld a Chanel 2011-es tavasz/nyári Haute Couture bemutatóját követően, enyhe célzással a Louis Vuitton idei palettaparádéjára.

Így a tizenéves modelljeit balerina cipőkbe bújtatta, s szűziesen tisztán küldte őket az ártatlanság korába vesző kifutóra.

Nyirkos hajnali szürkeségben és harmatos pókhálók között vonult mennybe a Chanel lány, aki dacolva érettségével és a társadalom barbár fantáziairtásával tündérmeséket és impresszionista verseket olvas, a maga örömére. Hajnalhasadtakor arisztokratikus körutat tesz a mezőkön, majd elvonul babaházába a világ kegyetlensége elől – így zárkózik el mindentől mi mocskos, fertőző és csúf – s tartja meg benső ragyogását és báját.

Lagerfeld egyszerre találta meg a tökéletes harmóniát a modern vonalak és igények, valamint a tradíció és a couture között. Póló alakú tweedkabátok porcelán színekben, ezernyi apró gyönggyel – kőmosott farmerek hímezve, verve, díszítve. Pajzán rokokó fekete selyemnyakláncok, kristályfülbevalók és átlátszó szíjjal a sarokhoz rögzített balerinacipők.

Mindez pedig a Rue Cambon legendás tükrös lépcsőjének replikája tövében, ott ahol Mademoiselle Coco egykor végigkövette a kollekciók bemutatását.

Salut,

Az'Allürista