Sikkről, stílusról - spiritusszal. Bio, Kontakt, Jegyzet, Fenomén, Objet de l'Obsession, C'est l'Allure.


A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Anastasia Barbieri. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Anastasia Barbieri. Összes bejegyzés megjelenítése

2013/03/22

Les liens du sang



Daniel és Lucie de la Falaise a Vogue Homme Internationalból 
és pár bekezdésnyi fölösleges eszmefuttatás. 

2011/05/24

Nyárrobantás Vogue Paris-val


Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket


Szétrobban, szétszaggat és szublimál a forrongó energiáktól perszelő párizsi Vogue. Napsütéstől duzzad, luxussal mossa bronzos domborulatait – kell ennél több, hogy az ember árvalelkű fiának másodpercek alatt dinamikus nyári hangulata legyen?

Jöjjenek a kíméletlen, rekeszizomtépő poénok, a pólószaggató hőségek, szerelmek, ágyasok és egyéb haramiák!
Fürdőnadrág, napolaj, de csak öko és kőolajszármazéktól mentes, francia Vogue, jeges limonádé, napillat és dübörgő… tételek?
Várj meg nyár.
Mindjárt csatlakozok.

Figyelem: az új fejléc megzavarhatja az óvatlanok figyelmét, és túl sok jókedvet okozhat. Krónikus depresszíveknek, visszaeső önsajnálóknak, stílusfrigid egyének kerüljenek. 



Üdv Nyár!
Hol a lélünecdösolejem?
Francba a limonádéval. Alkoholosat kérek, mihelyst kisüt a nap.

Salut,
Az’Allürista


pár nyárrobantó kedvenc, szigorúan a könnyen felfogható elektronikus fajtából, ami nem igényel megértési erőfeszítést 001, 002, az új fejlécet inspirálta teljes erővel Madonna cigányaival 003, és a Kill Bill spanyolozása 004

(Anastasia Barbieri már ránézésre arra késztet, hogy valami luxust árasztó terméket vásároljak. Aranyat, kékkel, ó imádom, de sosem hordanám.)

2011/03/18

Mesterkéletlen vén róka


Photobucket

Photobucket Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket
VOGUE HOMMES TAVASZ/NYÁR 2011; SHORE LEAVE; STYLING: ANASTASIA BARBIERI


A kábeltévén egyetlen egy francia adónk van, az 5-ös adó. Igazából semmire sem jó, csak ha az embert elkapná a „honvágy” akkor hallgathat tájszólásos arab gyerekeket beszélni, de ha szerencséje van akár bele is kaphat egy kis kertrendezésbe szombat reggelenként vagy (akár) divatbemutató összefoglalókba is.

Azonban egyszer Szardínia szigetéről jelentkeztek és egy a legszebb koraiban járó tengerész ezermester mutatta be a kedvenc helyeit valamelyik kikötőfaluban. Nyúlott szürke garbó volt rajta és tengerészkék rövidnadrág, olyan tipikus hasított bőr cipővel amivel tele van minden nyáron a Zara. A haja abszolút kócos volt, a bőre hamisíthatatlanul bronzos, a hangja rekedtes-füstös, mégis volt valami megmagyarázhatatlanul vele született erő, ami fogva tartott. Nem engedett elmozdulni.

Laza volt, sztoikus és hanyag. Akárcsak az elharapott szavakat és be nem fejezett félmondatokat, úgy dobálhatta magára reggel is a holmiját. Nem volt erőltetett - belülről jött, bármihez nyúlt arannyá vált és talán ez az mi a keresetlen stílusban, az igazi, valódi sikkben kulcsfontosságú. A magabiztos erőtlensége. „Amikor egyszerűen jó, amikor nem látszik erőltetettnek, akkor ellenállhatatlan” – ahogyan mondja Emmanuelle is.

Persze a franciáknak könnyű, mondod, a kultúrájuk része, lényük veleje több száz éve az öltözködés így az egész társadalom ízlése magasan bármelyik népcsoport átlaga felett van. Így aztán biztos lehet abban – hiszen a gyökereiben hordozza A Stílust Esszenciáját, hogy bármihez is nyúl reggel, bármit is kapjon magára: ellenállhatatlan lesz.

De meg tudja-e ezt valósítani kétségek kívül egy magyar ember? Merünk-e kockáztatni, merünk-e a tökéletlenségünk elrejtése nélkül önmagunk lenni? Lehet-e egy egyén önmaga annyira stílusos, hogy bármit vegyen magára, lehengerelje a környezetét? És érett-e a környezet ízlése az efféle felsőbbrendű megjelenésre?



Az’Allürista

Furcsa. Amit leírtam a nagyapámra emlékeztet.
Hetvenegy évesen, tavaly előtt márciusban 
nem tudták kirángatni az edzőteremből, eltiltani a cselgáncstól, 
a non-stop horgászástól - fütyörészett az utcán ha ahhoz volt kedve, 
pardon hölgyemezett, kiskomámnak hívott, 
pár bor után a kemény karhatalmi fiatalkoráról 
mesélt - szűkszavúan. Májusban egy hónap alatt meghalt.



Az'Allűr - Fashion Guide - Je Suis Belle
Photobucket

2010/09/29

Le Vogue Bar

Photobucket
Carine Roitfeld, rédactrice en chef de Vogue Paris

Photobucket


Photobucket
Jennifer Neyt, rédactrice mode de Vogue.com, Sarah Herz, directrice des activités digitales de Condé Nast France et Delphine Royant, éditeur de Vogue Paris.

Photobucket


Photobucket



Photobucket
Olivier Lalanne rédacteur en chef adjoint de Vogue Paris, Olivier Bialobos, directeur de la communication de Dior et Emmanuelle Alt, rédactrice en chef mode de Vogue Paris.
Photobucket
Heidi Klum, topmodell

Photobucket


Photobucket
Anastasia Barbieri, rédactrice mode pour Vogue Paris - SIKK = tézis-antitézis. Túlelengancia ellensúlyozása a messy hajjal.



Ha valaki magazinvásárlást tervez, vagy egy igazi fashion-addict éjszakát eltölteni Párizsban, annak mindenképpen a Vogue Paris-t kell választania.
Első sorban azért, mert a magazin 90 éves évfordulójának alkalmából az októberi szám 622 oldalból fog állni, melyből pusztán 276 oldalnyi hirdetés lesz. A magazin e mellett – Franciaországban legalábbis – tartalmazni fog jó pár zseniális, szőrszálállító divatfotót a 90 évnyi stílusdiktálásból.

Másod sorban, a tegnap megnyílt Vogue Bar-miatt, mely a Hôtel de Crillon-ban kap helyet, mely az egyik leggyönyörűbb Párizsban, és a Balmain rendszeresen zseniális, klasszicista szalonjaiban mutatja be lélegzetelállító kollekcióit.
A bár kizárólag a Párizsi Divathét alatt lesz látogatható október 9-ig és különleges, Vogue szerkesztők által készített koktélmenüvel (Carine's Testa Rossa - Absolut Vodka és Campari) fogja várni igazán stílusos – és vaskos pénztárcájú – klienseit.

Éljen a francia Vogue, éljen minden, ami francia!
És persze… a franciák csodafegyvere: A SIKK és a SÁRM.

Bon soir!
L’Alluriste

2010/05/27

L'HEURE BLEUE - SZÉPérzékrészegítés a Vogue Paris-val


Photobucket

Photobucket Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket Photobucket

Photobucket

Photobucket



Ez is egy OLYAN PILLANAT.
Egy olyan pillanat, amikor nem számít, hogy ma 4 oldal hosszú esszét írtam magyaron két órán keresztül Ady háborúellenes költészetéből – a tegnapi sínylődéssel együtt kb. 10 oldalt összesen. Nem számít, hogy teljesen hulla vagyok minden divatot érintő kérdésben, és az sem számít, hogy ma a hirtelen 27 fokban aszalt szilvaként jöttem haza, és tapadt a karom a busz műbőr huzatához.

Nem. Mert itt van a mi csodálatos francia Vogue-unk, amelyben a horvát születésű, itáliai neveltetésű, Párizsban dolgozó Anastasia Barbieri egy újabb fotóművészeti csodát alkotott, mely a 2010-es nyár IT-színét, a kéket prezentálja.

A színskála koránt sem elcsépelt: egészen a lilától a vizes türkizig terjed. A ruhák drapériaszerű esése, lágy, érzéki vonalai erős, már-már Elissa Santsi-szerű kontrasztban állnak a búvárok merev gumiruhájával valamint a Vogue Paris-tól megszokott és vágyott vad high fashion pózokkal.
A környezet részegítő különlegessége és vadsága, a sorozaton használt matt, telítő szűrő, és a profi szakmai háttér teszik igazán felejthetetlenné Anastasia és a francia Vogue június/júliusi ruhaválasztásait.
Különleges, IZGALMAS!!!, és mégis érthető. Ez kellene itthon is. Nem pedig összecsapni a dolgokat és lefelejteni a címlapon szereplő ruha nevét.
(Tessék megnézni milyen gyönyörűek a fény-árnyék hatások!!! A tónusok! A zaj a képen, a szűrő használata! Egyáltalán nem gagyi, gumiszerű, sterilhatású kép amit itthon szinte mindenki nyomat. Foj. Van ÉLET a képen!!!)

Üdv
Az'Allürista