Tánc, ha nincs más

John Dugdale

Részlet a Cigányok ideje Kusturica filmből

  
Bangó Margit a Fekete bánatban sínylődik

   

Ez nem onnan, de a témához valahogy kötelező.

A CIGÁNYOK IDEJE az egyik legjobb film, amit valahol láttam. Érzékeny, misztikus és amolyan élet-szagú, a férfivé válás nehézségeivel, a nagymama mágiájával, porban fetrengős szenvedéssel. A cigányok, és minden kisebbség fájdalma valahogy mindig is nagyon közel állt hozzám. A cigányoké különösen – a kitaszítottság és meg nem értettség fájdalmát félelmetes tartással és erővel képesek feldolgozni. Szerelmi bánat, vagy szimpla világidegenség feltörése esetén azonnal cigány dalokat hallgatok. Vonz a társaságukban működő szereposztás is, a huligánság, a kóklerség, a cigánybáróság vicces, ugyanakkor őszinte fantáziája. A csábosság, a családanyaság és a mágikus erőkkel bíró nagymamák mítosza.
Márpedig a mítosz az összekötő kapocs minden elem között. Nietzsche szerint az a gazdag kultúra, ahol az utcán végigvágtató tüzes paripa-isten ugyan olyan valóság, mint az utcáról felszálló por.
És visszatérve a zenére. Az egyik tanárom tavaly a nagy tragédiákról mesélt, ami a mitikus alakok sorsát szilárdítják. Mikor az egyik görög hős elveszti egész családját, szeretett lányát és nincstelenné válik, nem tesz semmit, csak feláll, és táncol. Lassan, lassan, lassan.