Szívemet a szépért

Az a helyzet, hogy én odáig vagyok a szépségért. Megszállottja, mondhatni. Manifesztálódjon bármiben, egy kirúzsozott ajakban, pazar kávéscsészékben, filmben, vitában, szerelemben, a szépség nemessége és nagysága engem mindig szíven talál. Azt, hogy kevés dolog vonz igazán, szenvedéllyel és hittel, ami nem NEMES és NAGY, eddig is tudtam, de a képlet, a szépség fontossága csak pár napja tudatosult bennem. 

Egyrészt látnom kellett (stílszerűen) A nagy szépséget hozzá, és befogadni, átérezni, megérteni annak a világnak a határait, amit nem csak a kiábrándult főhős, de én magam is keresek. Másrészt pedig, rögvest szinte a film megtekintése után, egy olyan emberrel is kellett egy este erejéig találkoznom, aki a maga nyers és logikus életvitelével rávilágított a szépség keresésében és megélésében megjelenő giccsre. Számomra azonban nem egyértelmű és pozitív reakció a giccses közhellyé vált szépségre adott cinikus válasz, a giccsgyártás, a menő a ciki, cool a csúnya pulcsi koncepció. Különben is, giccs ide, vagy oda, a nemes és nagy érzelmek ha őszinték, sosem lehetnek cikik. A "hollywoodi filmszerűség", ahogy ő említette, véletlenül születik meg a pillanatban. Mikor dolgozatírás közben a barátoddal kiállsz az erkélyre füstölni, ő épp azt a Peter Bjorn and John számot választja ki a telefonjáról, ami a 2013-as tavasz-nyári Trussardi bemutatón a rebellitás és remények himnusza, számodra pedig a világot jelenti, és a Semmelweis utca fái egyszerre borzonganak bele az éjfélbe.  

Mindezt pedig csak azért írtam le különben, hogy feltehessem ezt a képet, amit ma reggel találtam. És persze, hogy elmondhassam: megszállottja lettem a pazar terítésnek, főként a gyönyörű kávé és teáscsészéknek. Persze szigorú ízléssel... Fekete tálcán, kecses kanál, méz kisedényben, teafű külön, citrom külön, kávé mellé kis szóda filigrán pohárban, és így tovább, süteménnyel. Ízek különleges és áramvonalas darabokban. Ah. És Maria Callast hallgatok ébredés óta. Bennem ezek a dolgok tartják a lelket, mikor minden elveszhet/elveszett. És hát sajnos azokkal, akik ezt nem értik és még inkább: nem érzik, sajnos ritkán tudok közös nevezőt találni. Nem is a szépségről van itt szó, hanem az érzékenységről, ami a finomságot képes befogadni és értékelni.