Presztízs és rebellitás

Ha pár szóval kellene jellemeznem az idén tizenegyedik életévét betöltő RETROCKot, mindössze annyit mondanék, egy szelet fesztelenség. Méghozzá vicces módon egy olyan tortából, amit az én generációm nem, hogy meg sem kóstolhatott, de már látni sem láthatott. Az elveszett szabadság íze így aztán paradox nosztalgiával vegyülve indul cigányútra valahányszor átlépem az anker-közi üzlet küszöbét, ahol még mindig a „make love, not war” életérzése uralkodik, Jack Kerouac életfilozófiájával színezve. Itt még mindig gyomorgörcs nélkül lehet végigstoppolni a nevadai sivatagon, Európáról nem is beszélve. 

Márpedig ha valaki erre gyakorlatban is vállalkozna, és némi stílust is cipelne magával, a legjobb helyen jár. Már ami például a hatalmas, fekete-piros kockás pokrócokat, valamint a feneketlen űrtartalmú hátizsákokat illeti. A terepmintás katonai dzsekik ugyancsak praktikusak lehetnek; az egyik ismerősöm bizonyosan hasznát is vette volna egynek, mikor úton El Caminó felé egy nizzai benzinkút mellett már másodszor szólította le ugyan az a fekete férfi: do you like big dick? 

A méret persze ízlés kérdése, én a pont jó elvét vallom bőrdzsekik tekintetében például. Ingek és kabátok természetesen már lehetnek bölcsészesen szellősebbek. Szerencse, hogy a tulajdonospár akkurátus figyelmének köszönhetően az én L-es méretemre minden illik, amit csak megfogok. Nehéz is ám általában a választás, ki jön, ki marad. Azonban Líbor Róbert üzleti modelljének a sikere talán nem is magában az üzletben érhető tetten. Persze impozánsak a válogatott amerikai és európai beszállítóktól érkező egyedi darabok; persze vonzó a macsó dekoráció, őzike, indiánsátor, tesztoszteron. Mégis, az utca az ő faktoruk. 

Pár év leforgása alatt ugyanis sikerült egy használtruha-kereskedésből véleményvezér pulzuspontot kialakítani, sőt. Márkát. Egy a konzumkötelékek ellen némán lázadó generáció sznobériájának a tárgyát, ami szerencsére nem az árcédulát, hanem a kreativitást és a merészséget teszi meg mértékegységéül. Pontosan ez az, amit a Lanvin főtervezője, Alber Elbaz is egyre fontosabbnak tartana az öltözködés szempontjából - egyik interjújában kiemeli: merni kell kockáztatni, merni kell egyéniségnek lenni, különben az a vidámság, amit a divatnak jelentenie kellene, elsárgul.   

A Retrock pedig az egyéniséggé válás ígéretével kecsegtet: az Anker-közből nem hogy egy farmerdzsekit, de egy zsebkendőt elhozni is presztízs kérdése, a mindenkori coolság mércéje. A mozgalomhoz persze csatlakozni lehet, kizárólag a fantáziádon múlik, elől, középen, vagy hátul kapsz helyet. Az üzlet megálmodója kétségtelenül a legmagasabb pozíciót foglalják el a városban, ehhez pedig nem csak beszédesen eredeti ruhadarabok, de hitelesség és érzékenység is szükséges: együtt rezdülni a világ valamennyi sértődött fiatalának hadával. Ők képzik az új punk réteget. Szódával hígítva, persze. Bár, a homogenizáció aktuális mértékét tekintve, egy bomberdzseki talán épp akkor állásfoglalás, mint 30 évvel ezelőtt egy teljes grunge gardrób. 

A kihívás ugyanakkor nagy. A Retrock tere egyben az önmegismerés labirintusa is, ahol ész és érzék kell a válogatáshoz, mit, mivel, hogyan hordj, valamint még több ész és érzék a választáshoz: mitől leszel más, mint azok, akik kizárólag az üzletben vásárolnak, és azok, akik még csak nem is hallottak róla. Divatelméleti közhely: a divat felfed és elfed. Kiállhatsz, ha akarsz, de be is simulhatsz. A kötélen te imbolyogsz, a körítést a Retrock adja. Elég jól, valljuk be.  

RETROCK - 1061 Budapest, Anker köz 2.http://www.retrock.com/