Pardon, ősz van.
A dörgés az, hogy az őszi
időszámítás végérvényesen kezdetét vette az életemben. Nem a hulló falevelek,
nem is a hidegfront, de nem is amiatt, mert már előre kinéztem, mit fogok a csípős
októberi reggeleken feltekerni magamra. Belebotlottam ismét Garance Doré Pardon
my french videójába. A cím Paris, én pedig je t’aime természetesen, négy percnél
kell figyelni. Ó, azok a kopár faágak, amik a ködös levegőt támasztják! Ó azok
a színek, amik Mademoiselle Dorét borítják. Fekete, fehér, szürke – pazar,
tökéletes! Na meg a léptek. Csak úgy nyikorog a kavics a lábai alatt.
Elképesztő. Elegem van a nyárból, őszt akarok. Most. Legyen akármennyire is
tömegjelenség a meleget marasztalni, én sosem rajongtam érte. Késő ősszel
születtem, a szikrázóan hűvös reggelek mindig megihletnek. A monokróm színek, a
kapkodás, a meleg metró, aztán ki a Múzeum körútra és rohanás órára. Forró
kávé, forró tea. Azt hiszem az új kedvencem a friss gyömbérből készült citromos
lesz, természetesen a Gerlóczyban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése