Most gyakorlatilag kiderül. Minden. Leginkább az, hogy milyen mikor egyszerre nincs elég időm írni és egyszerre teli vagyok alkotói energiákkal. Végzetes kombináció, pontosan mint egy borzalmas hét után egy fantasztikus órát eltölteni egy Múzeum körúti nagypolgári lakás szalonjában, ahol egy kommunányi fiatal kreatív a világ zsenijeit vonzza mágnesként. Öt ujj, egy kéz, egy gitár. Egy emberrel, egy szenzuális skót zsenivel a szoba egyik sarkában, félkörben harminc emberrel, akik tátott révülettel hallgatják eszméletlenül megindító és megmozgató virtuóz játékát. Gareth Dickson csak játszik, és játszik, és játszik a négyzetrajzú szalonban, ahol a kristálycsillárt a bézs falakról visszaverődő olvasólámpák fénye színezi sejtelmesre. Előtted a művész, jobbra tőled a közönség, balra pedig a körút vibráló fényeivel, zörejeivel és élet-szagával. Idebent melengető szellemesség, odakint csörömpölő fagy. Révületedből csak a villamos zakatolása, egy-egy parketta reccsenése, vagy egy kéz ébreszt fel, mely véletlenül a lábfejedre nehezedik, mert a padlótól a plafonig emberek csüngnek, megigézve. Végre egy élmény, amiben öröm részt venni, és nem menekülni. Köszönöm.
Gareth Dickson videók:
http://www.youtube.com/watch?v=12tPFDQSTFk
http://www.youtube.com/watch?v=SLQuRjVuq_c&NR=1&feature=endscreen
http://www.youtube.com/watch?v=7YKcw86qS_E
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése