JANCSÓ MIKLÓS A FORGATÁSON
Bátran állíthatom, hogy az első vizsgaidőszakom életem egyik legtanulságosabb időszakának tekinthető, arról nem is beszélve, hogy a tragikusan feje tetejére állott bioritmusomnak köszönhetően, értem ezalatt azt, hogy délután fél kettőkor keltem és hajnali hatkor feküdtem - igaz az "isteni kinyilatkoztatásokat" szinte antennaként fogtam, mikor az újpesti lakótelep a Szentrálpark körül (én csak így hívom magamban) egy-két kivétellel nyugovóra tért.
Most is éjjel írok, délután aludtam, és igyekszem megfogalmazni életem egyik legnagyobb mulasztását, mégpedig, hogy nem figyeltem eléggé.
Na nem a metrón. Ott kár pazarolni a lankadatlan éberséget. Borzalom - inkább az egyetemen, az órákon. Leginkább a Magyar film a 60-as években című, mely kurzus tematikája, nevéhez hűen az 1960-as évek filmtörténeti bravúrjaira helyezte a hangsúlyt, s ezáltal erős példát is statuált egyben: nehéz politikai, társadalmi és gazdasági helyzetben, pártirányítás, cenzúra alatt is lehet nemzetközi fesztiválokon is megmérettethető alkotásokat készíteni, méghozzá állami vállalat bábáskodásával.
Erre példa Jancsó Miklós második nagyjátékfilmje, az 1963-as Oldás és kötés, melyben a szocializmus társadalmi mobilizációja során felemelkedett, elsőgenerációs értelmiség hagyomány és útkeresését mutatja be a zseniális, legalábbis az én szememben megdönthetetlen tiszteletet kiérdemelt Latinovits Zoltán főszereplésével Jancsó, aki két, egymással kibékíthetetlen világ között keres hazát és sorsot magának – előzetes példák nélkül.
A ma is aktuális kérdéseket feldolgozó, s nem elhanyagolható kritikával is élő filmről az Elte egyik filmelmélet oktatója, Pápai Zsolt az alábbiakat írja: „Az Oldás és kötés elegáns passzázsai és tiszta képkompozíciói Antonionit idézik, a modernista stílus jellegzetességei azonban magyar terepen születnek újjá. A főszereplő, Jávor Ambrus figurájának belső feszültségét, öntörvényűségét és bizonytalanságát Latinovits Zoltán dinamikus karakterformálása teszi elevenné.”
Melegen ajánlom minden ráérőnek, nem érdemes elszalasztani, különösen akkor, ha torkig van az ember az ostoba, és az élet velős kérdéseit pusztán megkocogtató hollywoodi filmideákkal.
Művészet.
Salut,
Az'Allürista
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése