ANTISTÍLUS DIREKTOROK DÍJKIOSZTÓ GÁLÁJA

 TUDÓSÍTÁS   

A Metropol forrásai alapján 1079 fotót töltöttek fel a magyar versenyzők, s a lapcsaládon belül ez volt a legmagasabb, valamint 9808 Facebook-like született.

A KÉPEN A BALDASZTI'S GRAND, ANDRÁSSY ÚT 8., A KARL LAGERFELD STÍLUSVERSENY

DÍJKIOSZTÓ GÁLÁJÁNAK HELYSZÍNE - forrás: Dining Guide

                             Lázadással indult a számomra, s rögvest ki is fejtem, hogy miért a KARL LAGERFELD STÍLUSVERSENY tegnap este lebonyolított díjátadó rendezvénye, melynek kifinomultabb, és a szó angol értelmében vett extravagánsabb helyet aligha találhattak volna a szervezők, mint a BALDASZTI'S GRAND, s talán pontosan az ingyenes napilap, valamint a szinte már vizuális terror-gyanús 50 legnépszerűbb versenyző mércéjéhez mérten vágott igazán mellbe az esemény színvonalas helyválasztása, pazar ki-és felszolgálása. Így aztán nincs is azon mit csodálkozni, hogy a fényűzően kékkel és éles fehérrel megvilágított bisztró kellően barokkos díszlete lett a szerepelni olyannyira vágyó, foghíjasan megjelent döntős lányoknak. Szó sincs róla, irigylés nélkül megérdemlik a színpadot, s hozzá a magamfajta tapsoló közönséget, már csak irigylésre méltó rendezőkészségük miatt is, hiszen stílusuk mesterkéltségénél kiválóbbat talán csak a párizsi divathét exhibicionista látogatóinál tapasztaltam legutoljára. Éppen ezért nincs is ezzel semmiféle probléma, akárcsak a placcon folyó pózolással, mely elől még ANH TUAN is kimenekült - így futottunk össze és váltottunk pár szót a másodszori érkezésemkor (mivel én hét órakor már lelkesen a helyszínen voltam) azokról a valóban eredendően stílusos és nem pusztán kihívóan jólöltözött, keresetlen versenyzőkről, akik a kevés like miatt, nem juthattak be még az első ötven közé sem. Kár, de nem csoda: az igazi stílus aligha tolakodó és kamerahajhász - a díjazottak kevés kivétellel már annál inkább.

A zsűri választott, s döntésüket kritizálni még csak nem is tudnám, hiszen pár ízléstelen kivétellel olyanok jutottak a tíz legjobb közé, akik valóban megdolgoztak a jólöltözött extravaganciájuk hatásáért (immáron a szó magyar értelmében), s ez úton szeretném nekik irónián túl megköszönni azt a friss vidámságot és talán humort, amit a hazai divatéletben olyannyira hiányol a résztvevő, olykor tapsoló, olykor hírhedten csücsörítő (Miranda Priestly) publikum.
Hiszen nézzenek csak rám: miféle vizuális élményt nyújtanék én a magam zakóiban, bő pólóimban és fekete nadrágjaimban, s a pózerhangulattal tudatosan szembeszálló fehér farmeremben, és egy turkálóban szerzett, de remélhetőleg annál sikkesebb XXL-es szürke gyapjúpulóveremmel – mellyel aztán már olyannyira „belázadtam”, hogy a Lack főszerkesztő asszonya, JUHÁSZ BIANCA kérdezte meg tőlem, hogy a könyökömnél kiszakadt felső a koncepció része-e vagy sem.
Utólagosan megjegyezni kívánom: része nem volt, de a látottak hatására minden bizonnyal ott távozhatott belőlem készakarva az a maradék mesterkéltség is, ami a személyes stílusomnak részese volt.

   Üdvözlettel:

DÁVID MÁTÉ 

- Az'Allürista