Emmanuelle Alt, a francia Vogue új főszerkesztője, feketén-fehéren

   

2011 első divattörténeti pillanatét éljük.

A hosszas találgatás után végre fény derült a Vogue Paris főszerkesztői székéből távozó Carine Roitfeld utódjának személyére.

2011 február 1-től a lap 43 éves divatigazgatója, Emmanuelle Alt veszi át az irányítását, melynek profitja az elmúlt 10 évben – Roitfeldnek köszönhetően – 43%-al nőtt. Így Emmanuelle feladata közel sem csekély: továbblendíteni a magazin színvonalát, és megcáfolni Franciaország legnagyobb számban értékesített havi lapjának diktatórikus rendszeréről szóló rosszindulatú pletykákat.

Emmanuelle Alt a franciák első ránézésre csendes gepárdja, mára nem pusztán szenvedélyes és provokatív divatanyagainak, de lehengerlő maszkulin stílusának is köszönhetően egyet jelent a párizsi cool sikk fogalmával. Ő a divathetek egyik legtöbbet fotózott francia szerkesztője és ikonja – bármelyik fashionista ölne a találkozásért.

Azonban míg a street-style fotósok pusztán a vakuikat villogtatják, addig Emmanuelle a fogát - egyértelműen az amerikai sajtónak, félelmetes mértékű befolyása jeléül.

Altnak szinte elképzelhetetlenül nagy hatalma van a divatiparban. Kapcsolatainak, pengeéles stílusérzékének és félelmetes már-már jövőbe látó képességének köszönhetően azok a cégek melyeknek konzultál pár év alatt üstökösként ragyogják be, még a leghétköznapibb emberek életét is. Hatással van minden emberre, aki fejét ha csak egy pillanatra is, de a trendekre fordítja.

Isabel Marant. Közel 20 éve a divatiparban, nemzetközi visszhang nélkül. Azonban mikor pár éve Alt férje Franck Durand a márka kreatív igazgatói pozíciójába került, a francia Vogue-ot hirtelen elárasztották a modelljeik. Azóta Emmanuelle öt bemutatót stylingolt Isabelnek, és a nemzetközi piacon a legfelkapottabb márka lett, stílusos trendisége és frankos virtusa miatt.

A 2009-es őszi kollekcióban Isabel ellenzése ellenére szűk, magas szárú csizmákat rakatott be. Következmény: nemzetközi trend lett belőle – jelenleg még a magyarországi utcák és a legolcsóbb üzletek is tele vannak velük.

Balamin. 2005-ig haldokló, nagy múltú francia divatház – azonban megérkezik Christophe Decarnin a földkerekség legvisszahúzódóbb tervezője, s bár kezdetben igyekszik kibontakoztatni lírikus énjét – virágos muszlinruhák, rengeteg rojt és romantika - azonban Alt térnyerésével megkeményedik, és megvadul. Javára.

Ki nem emlékezne az elmúlt 5 év legnagyobb őrületéről: a 80-as évekről - legfőképp a hatalmas vállakról, mely a Balminnél jelent meg legelsőként, 2008 őszében.

2009 ősze: a military megjelenése, legvadabban ennél a háznál.

Hölgyeim és Uraim, köszöntsék sok szeretettel Emanuelle Altot, a Balmain konzulensét. Egyesek máig nem heverték ki a sokkot – magam is közéjük tartozom, imádtam.

Mindezeken kívül Emmanuelle még megannyi cég kampányát és kollekcióját felügyeli.

Azonban míg Xavier Romatet, a Condé Nast francia elnöke stílustranszfúziós reményekkel alkalmazza Altot („Ha túl sok dísz van a karácsonyfán, a végén az nem is látszik”), lévén sokkal kereskedelmibb, sokkal utcaibb összeállítása miatt.

Áprilisig viszont csak reménykedhetünk, hogy Emmanuelle Alt képes lesz tovább vinni a Vogue Paris hagyományait, egy kis sikkes csavarral. 

Éljen a Király!

Az'Allürista