Édes Anna tanulsága

Kosztolányi Édes Annájában a címadó cselédlány ösztöni szinten tartja magát. Cselekedetei mind az alapvető szükségletek köré csoportosulnak, s elnyomott érzéseinek feszültségét a munkájában, a rendtartásban és takarításban vezeti le. Így bár eszményi cseléddé válik, s ódákat zengnek róla a környékbeli burzsoák, lelke mélyén, tudatalattijában felhalmozódik minden emberi mivoltát sértő megaláztatás. Ez robbanásszerűen tör ki belőle egy féktelen mulatozást kiszolgáló éjszaka után.

Anna különös, hátborzongató viselkedésre az elhíresült Piskóta jelentben kapunk magyarázatot Kosztolányi rezonőrétől, Moviszter doktortól, akinek egészségi állapota a nagyobb igazságok kimondásával fokozatosan romlik.

A ház urai által tartott délutáni összejövetel után Vizyné megajándékozza mintacselédét egy tányér piskótával, azonban Anna azt eltolja magától – mondván nem szereti.

„A cselédek, kérem, nem is merik szeretni azt, amit szeretnek. Hát elhitetik magukkal, hogy nem jó az, ami jó. Így védekeznek. Talán az ellen, talán az ellen, hogy túlontúl sokat szenvedjenek. Mit megkívánni olyat, ami úgysem lehet az övék? Igazuk is van. Különben nem tudnának élni.”

 

Miután a ház urának, Vizynek az államtitkári kinevezését ünneplő kompánia elszéled, s Vizyék kimerülten lefekszenek aludni, az addig szorgalmasan robotoló Anna meglát az asztalon egy ottfelejtett piskótás tálcát. Lerakja a kezében heverő tányérokat, s féktelenül elkezdi habzsolni azt, oly módon mintha mindazt, mit a piskóta jelképez, egyszerre akarná magába tömni. A boldogságot, a boldoguláshoz és a szabad döntéshozatalhoz való jogot.

Anna meggyilkolja Vizyéket.

Hát nem csodálatos az irodalom? (Ez egy költői kérdés volt – a válasz kizárólag az IGEN lehet.) 

S, hogy mindez meg ne történjen, készülök egy meglepetéssel.

Ami megfelelő ihletettség mellett, hamarosan kiderül.  

Hajrá Az'Allürista, 

mert nagyon el vagy veszve!

STÍLUSESZENCIA

Szia Kinga!
Az elmúlt hetet azzal töltöttem, hogy rájöjjek mi a probléma a magyar divattal, azon belül is a szakma és a média kapcsolatával. Azonban mivel építő jellegű fejlemény nem született ezért szeretnék egy kisebb felmérést készíteni a szakma körében.


Szerinted, mi kell ahhoz, hogy a magyar nők és férfiak igazán stílusossá váljanak?

Várom a kérdésre a válaszod minél hamarabb!
Salut,
Az’Allürista


Varázslat!

  Horvát Kinga vezető divatszerkesztő, InStyle


Tiszteljék a tradíciókat, de egyúttal felszabadultak legyenek, nyitottak az új felé, elfogadóak másokkal szemben, önállóak, saját egyéni elképzeléseik legyenek, terveik, lehetőségeik, szabadnak érezzék magukat. És most nem írtam le, hogy milyenek ne legyenek, mert az ebben mind benne van:) A stílus maga az ember, még ha ettől a mondattól már viszketése van mindenkinek, (nekem is) akkor is:)

  Csajbók Mariann PR menedzser és stílustanácsadó, LanceCom



Én csak stílusosan azt válaszolom: olvassák még többen a magyar Marie Claire-t! Mi azon dolgozunk, hogy a magyar nők és férfiak igazán stílusossá váljanak!

  László Kriszta főszerkesztő, Marie Claire



Elsősorban úgy gondolom, ahhoz, hogy a magyar nép stílusosabb legyen, kell egyfajta "intelligencia". Nem azt értem ezalatt, hogy bújniuk kell a divat és az öltözködéstörténeti könyveket, vagy a divatmagazinokat. Intelligencia alatt egyfajta nyitottságot értek az esztétikus öltözködés igénye iránt. El kellene fogadni, hogy a ruházkodásnak nem csak funkcionális szerepe van a 21. században (már elég rég óta nem!!!). Meg kellene érteni, hogy a stílus valóban nem a pénzről szól (mondhatnám azt a közhelyt, hogy turkálóból is föl lehet jól öltözni, de ez valóban így van).
Múlik még az adott ember ízlésvilágán... Ami Magyarországon gyakran nem túl jó... Azt gondolom, hogy az ízlés tanítható, irányítható... Ha valakinek igénye van arra, hogy jól öltözzön, és tisztában van azzal, hogy saját maga nem birkózik meg ezzel, el kell fogadja egy szakember tanácsát....
Kell még az , hogy az emberek elfogadják azt, hogy gyakran nem jó az a kép amit magukról kialakítanak... Minden ember másképp látja saját magát, mint a környezete, és ez gyakran súlyosan eltér egymástól. Kell egy egészséges önkritika, ami szerintem hiányzik nagyon sok emberből.
Sok minden közrejátszik abban egyébként, hogy az ember elveszíti az érdeklődését és az igényét az ízléses külső iránt. Szerintem ennek van társadalmi, gazdasági oka, aminek nehézségei miatt hazánkban az emberek depresszívek, érdektelenek...

  Kiss Márk divattervező – A Divatkreátor versenyzője



A legegyszerűbb válasz, amit saját és Koppenhága példáján közvetíteni szeretnék, hogy szűnjenek meg a rossz, csili-vili, flitteres feliratos boltok!!! Koppenhágában nincsenek rossz boltok!!! Nincsenek ízléstelen flitterek, csillagok!!! Stb!!! Ez az anyagi része a dolognak!
A mentális része az lenne, hogy ha nem lenne az az emberek fő foglalkozása, hogy beszóljanak és kiröhögjenek másokat. Sokkal könnyebben élhetne mind a két oldal - az, amelyik próbál merészebb lenni és individualista, és az, amelyik kiröhögi.
Szerintem ez a kettő legnagyobb probléma Magyarországon!
Ja, még szerintem a hungarian celebrity-k... csomó csaj felnéz rajuk, ők viszont pink jogging nadrágban vannak! Érted?

  Igor Deseatnikov divatszerkesztő, Joy



Egyedül a vágy, hogy stílusosak legyenek. Amíg nincs igény a stílusosságra, addig nincs vágyuk az az embereknek.

  Bak Kyra divattervező, A Divatkreátor versenyzője



Mindenféleképpen elegendő pénz, amit félre tudnak tenni, hogy adni tudjanak magukra. Mert persze, nem muszáj drága dolgokat venni, de az olcsóbb darabokhoz is kell pénz.



  Szűcs István modell, a LIST Magazine exfőszerkesztője 

Salut,

Az'Allürista

(A hét elején több magyar divatiparbeli 

személyiség - akit meg mertem környékezni, 

vagy már ismertem - a fenti levelet kapta, 

azonban válasz pusztán az egyharmadától érkezett. 

Ha továbbiakban kapok, azt örömmel közzéteszem, 

és ígérem, az én véleményem sem fog lemaradni!)

Breaking news: Vogue Paris Noel

Daphne Groeneveld és Tom Ford, fotó: Mert & Marcus

Lisa Eisner és Lauren Hutton (!!!) Tom Fordban, Tom Ford által fotózva

“I always say, ‘Tom has an eye like a scanner,’ ” Roitfeld marveled. “He took his role very seriously. He is truly multitalented."

Elérkezett az év tetőpontja. Oké, félre a pátoszt - az egyik tetőpontja, amikor megjelenik a francia Vogue ünnepi kiadása. Mivel keményen eldöntöttem, hogy nem vesztegetek időt reménytelen emberekre, így úgy gondolom mindenki tudja, hogy a december-januári számra mindig egy közreműködőt kérnek fel, hogy színesítse a lap profilját.

Nos, rossz nyelvek szerint Tom Ford idén családi fotóalbumot készített Carine evangéliumából, tele családi barátokkal, Los Angeles-i művészvilággal és "with his longtime partner Richard Buckley". Meglátjuk.

Főleg a Daria Werbowy-t favoritizáló kalendáriumot! (Ugyan, Alt hatása mellett ki mást?)

Salut,

Az'Allürista

A divatŐRÜLT 173. bejegyzése

Szeretném megragadni a pillanatot, hogy kifejezzem mélységes felháborodásomat és totális megvetésemet mindazok irányába, akik kiejtik a szájukon azokat a hihetetlenül alpári és proletár szavakat, mint hogy: divatdiktátor, divatcsászár, divatmániás vagy divatőrült.

Az individuum kockába szorítása nem orwelli utópia, már megtörtént – ezt bizonyítják az efféle undorkeltő szavak, főként az utolsó kettő, melyet a középszerű média felelőtlenül, otrombán és határozottan sértően használ.

Nem hiszem, hogy azért mert valaki szívvel-lélekkel küzd és harcol egy kegyetlen kortárs művészeti iparágban, attól őrültnek vagy mániákusnak kellene nevezni.

Úgy gondolom, ha valaki tulajdonképpen a hobbijából képes megélni egy ugyanolyan létjogosultsággal bíró iparágban, akár csak a gazdasági vagy kereskedelmi szektor, nem szorul rá sem a sajnálatra, sem pedig a degradáló címkézésre. Mindez hatványozottan igaz mindazokra az emberekre, akik már bizonyították művészi érzékeik pontosságát.

S ha mindez az alantas televíziózásban is megjelenik egy olyan ember szájából, aki a nem tud különbséget tenni ótvar (Playboy villa és lakói) és érték között, úgy hiszem aljas propaganda, amely kárpótolja a közemberek kicsinyességét.

Ez itt a probléma, kérem.

Nem fogom a „Balmain” pólóimat Retro pólókra cserélni.

Nem fogom a Mester és Margaritát Story-ra és Danielle Steelre cserélni.

Nem fogok a Szépművészeti helyett a WestEndbe járni.

Nem fogok kicsit álmodni.

A szocializmus szlogenje „merjünk kicsik lenni” már a múlté.

Hajrá!

Az’Allürista   

  

Miamenő - GQ

Eddig a blogomra úgy tekintetem, mint a szeplőtelenül, teremtő szóra fogant gyermekemre – azonban az utóbbi napok tökéletes példázatul szolgálnak arra, hogy csapnivaló apa lennék.

De miután lepasszoltam a nagyihoz és ismét magamhoz vettem, szeretném megmutatni mi most a GQ szerkesztői szerint a menő férfikörökben – a fotókat az újonc naturalista, 70-es éveket megragadó Gordon von Steiner készítette.

Üdv,

Az’Allürista

Epilógus

Történetünk főhőse, kómájából való kigyógyulás céljából, kedden tiszteletét tette az iskolai büfében, hogy kávét vásároljon. Olyan fehér, barázdált műanyagpohárban, amit fehér pálcikával kell kavargatni, hogy a kockacukor feloldódjon benne.

Ahogyan igyekszik az elméjét az előtte álló Édes Anna lélektaniságát bizonyító esszéírásra ráhangolni, odalépett hozzá a sorban egy lány. Köszönőviszonyban volt vele, mert képtelenség volt nem észrevenni a csillogó szempárt, mely etnikai testvéreiben pusztán ostoba sötétséget tükröz.

Beszélgetni kezdtek. Azonban a harmadik mondat egy huszárvágással véget vetett jókedvének, ugyanis a téma a vásárlásra terelődött.

Hősünk fekete cipőben, szürke farmernadrágban, s fekete pulóverében, melynek elülső része hanyagul a nadrág megtekert fekete fonott övébe volt dugva lattét kért.

„Ó, mert te olyan divatmániás vagy.”

Visszanyelte, ami a nyelve hegyén volt, cinikusan elmosolyodott, és közölte Ági nénivel, hogy egy deci tejet és kávét legyen szíves összeönteni.

Lehet, hogy egyetlen magyar divatlapnál sem lehet a frankót megmondani, de a blogolás előnye, hogy itt aztán kérem szépen: teret engedhetünk utópiáinknak.

Holnap. 

Jó éjt!

Az’Allürista

(Holnap az egyénről,

az egyediségről, 

és a divatdiktálásról - azaz 

Népművelés Az'Allűr módra.)

BAK KYRA - Sebastian's garderobe

photo: Bence Bakonyi, Hair: Kata Sari, make up: Dorottya Nagy, 
modell: Richard /FACE/, clothes and styling: Kyra Bak

Bak Kyra népszerűségét nem pusztán annak a kiábrándítóan száraz ténynek köszönheti, hogy Magyarországon férfiaknak igazán ütős és statement darabokat nem terveznek.

Nyitott és éles szemének, magabiztos szakértelmének és veszettül gyilkos, ugyanakkor racionális stílusának gyümölcse már érni kezdett. Leginkább a magyar divatvilág kortárs látókörében.

„A múzsám az a férfi aki szereti az eleganciát, határozott, de legfőképpen hűséges. Hűséges mindenhez, ami körülveszi: emberek, tárgyak, évszakok, és ugyan úgy hűséges a ruháihoz is. Így mikor megvesz egy darabot, azt nem tekinti múlandónak. A ruhatára úgymond örök.

Számomra ez a férfi gondolkodása határozott, mindig tudja pontosan mit akar, viszont képes felismerni és értékelni azokat a buktatókat amitől a célhoz vezető út érdekes és szép tud lenni.”

Idei ősz/téli kollekcióját a légiesség, szabadság és a merev elegancia kontrasztja inspirálta – a levegő hiánya mondta el Bak kisasszony, aki talán tudat alatt, de kétség kívül az ostoba szocializmusból ránk maradt kötelékek fojtogató tömegére gondol.

Így a kollekció a maga gyapjú alapú, súlyosabb anyagú darabjaival – mely között ugyan úgy megtalálható a nyomott mintás póló és a karcsúsított zakó, mint az oversize kabát és a pelerin - ésszerű kiszakadási felületként szolgálhat minden városi lázadónak.

„Számomra a színek nem dominánsak egy kollekción belül. Szeretem a feketét nagy mennyiségben használni, mivel ez a szín számomra a legelegánsabb, a legjobban variálható, így a kollekción belül is törekedtem a végletes fekete és fehér színeken belül maradni. ezek azok az árnyalatok, amikhez nem kell egy egész ruhatárat lecserélni, mert bármi rejlik egy szekrényben, színben nem tud elütni.”

„Sok férfi eszembe jut a tervezés során, hol régi emlékek, hol új karakterek az életemből, de van egy mindig visszatérő személy, akiről a kollekció a nevét is kapta. Sebestyén a testvérem, akit talán a legjobban szeretek - így minden, ami észül az ő számára készül titkon.

Számomra a legnagyobb elismerés az, ha neki tetszenek a ruháim.”

Bak kisasszony férfiutópiája kétség kívül mindannyiunk fantáziája, hiszen határozottságát, elsöprő önbizalmát és gyilkos svéd stílusát (amely úgy perzseli fel a közízlés kicsinyes egyedeit, akár a legutóbbi Dsquared2 kampány) mindannyian epekedve figyeljük.

Azonban, ha nem is létezik teljes valójában ilyen férfi, Bak Kyrában minden arra nyitott és mersz magára öltheti a kortárs mesebeli tulajdonságokat, melyet Kyra minden szezonban megfogalmaz.

Lányok ne sírjatok, hála a boyfriend trendnek, akár ti is hordhatjátok.

Hajrá Kyra!

Az’Allürista

Rebel time baby! (and camouflage)

Ha kivetíthetném most ide drága olvasó, mindazt, ami jelenleg a bennem lakozó 7-8 személyiségem között játszódik, akkor valószínűleg egy Elle Driver vs. The Bride küzdelmet láthatnánk a Kill Bill 2. kötetéből.

Különösen izgalmas és érdekfeszítő lenne a rock és dressed-to-kill, valamint a nice and camel összecsapása, amelyben a gyilkos, sikkes, motoros dzsekis szürke-fekete prémes variáció aljas és sportszerűtlen húzásokkal tenné el láb alól a józan gondolkodású, arany középutat kereső, head-to-toe bézst.

Őszinte, vad és szenvedélyes franciák – vagy… hát… Amerika szóba se jön. És itt nem is fog.

Így aztán harc az agyban, szívben, utcában, a Tesco-ban egy 2300 Forintos szürke pulóver előtt (megvegyem-nevegyem) és elégtétel: a military és a camoulfage a L’Officiel szerint még mindig nem gáz.

Tehát jöhet papa anno horgászós, terepmintás bomberdzsekije.

Harcra fel!

(Leginkább az amerikai műség ellen)

Az'Allürista

LANVIN Halloween Extravaganza

Ahogy a Lanvin-nál csinálják.
Üdv,

Az'Allürista