2010/11/25

Édes Anna tanulsága



Kosztolányi Édes Annájában a címadó cselédlány ösztöni szinten tartja magát. Cselekedetei mind az alapvető szükségletek köré csoportosulnak, s elnyomott érzéseinek feszültségét a munkájában, a rendtartásban és takarításban vezeti le. Így bár eszményi cseléddé válik, s ódákat zengnek róla a környékbeli burzsoák, lelke mélyén, tudatalattijában felhalmozódik minden emberi mivoltát sértő megaláztatás. Ez robbanásszerűen tör ki belőle egy féktelen mulatozást kiszolgáló éjszaka után.

Anna különös, hátborzongató viselkedésre az elhíresült Piskóta jelentben kapunk magyarázatot Kosztolányi rezonőrétől, Moviszter doktortól, akinek egészségi állapota a nagyobb igazságok kimondásával fokozatosan romlik.
A ház urai által tartott délutáni összejövetel után Vizyné megajándékozza mintacselédét egy tányér piskótával, azonban Anna azt eltolja magától – mondván nem szereti.

„A cselédek, kérem, nem is merik szeretni azt, amit szeretnek. Hát elhitetik magukkal, hogy nem jó az, ami jó. Így védekeznek. Talán az ellen, talán az ellen, hogy túlontúl sokat szenvedjenek. Mit megkívánni olyat, ami úgysem lehet az övék? Igazuk is van. Különben nem tudnának élni.”
 
Miután a ház urának, Vizynek az államtitkári kinevezését ünneplő kompánia elszéled, s Vizyék kimerülten lefekszenek aludni, az addig szorgalmasan robotoló Anna meglát az asztalon egy ottfelejtett piskótás tálcát. Lerakja a kezében heverő tányérokat, s féktelenül elkezdi habzsolni azt, oly módon mintha mindazt, mit a piskóta jelképez, egyszerre akarná magába tömni. A boldogságot, a boldoguláshoz és a szabad döntéshozatalhoz való jogot.

Anna meggyilkolja Vizyéket.

Hát nem csodálatos az irodalom? (Ez egy költői kérdés volt – a válasz kizárólag az IGEN lehet.) 

S, hogy mindez meg ne történjen, készülök egy meglepetéssel.
Ami megfelelő ihletettség mellett, hamarosan kiderül.  


Hajrá Az'Allürista, 
mert nagyon el vagy veszve!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése