MARIACARLA BOSCONO
A LANVIN 2008/2009-ES
ŐSZ/TÉLI DIVATBEMUTATÓJÁN
Magyarországon mambákkal nemigen találkozni, feketékkel különösen. Sebesek és veszélyesek – mint minden ragadozóval szemtől-szemben, az ember tapintatosan és tiszteletteljesen köröz. Feltérképez és figyel. Egyetlen meggondolatlan lépés kövezi ki az utat a biztos halálba. A borotvaélesre hegyezett stílus tekintélyt követel magának. A fekete tűsarkak kockázatokat sugallnak. Lanvin nők villannak be (itt). Egy vérbeli FEMME FATALE ül velem szemben az asztal túlsó oldalán és levegőért kapkodok, nem hittem, hogy köztünk járnak-kelnek még efféle ikonok. A klíma nem túl kedvező, a homogenizáló tömegkultúra gyilkos. A slampos slendrián szelek lassan, de biztosan ölnek. A félretaposott cipők, a lerágott körmök, a félrekent rúzsok. Az ápolatlanságnál veszélyesebb ízléstelenség, a barbár és ügyetlen magamutogatás. Hol éli túl mindezt egy végletekig kifinomult, gyilkos szeszélyű nő? Hiszen lát. Emberekkel találkozik, az utcán, egy stílusos kioszk pultján kávézik egy belvárosi utcán. Dolgozik. És még milyen eleganciával, múzsa nyújtja szakmunkásnak a karkötőt, fotózza be. Munka helyett csókot adnék a tenyerébe. Egy ilyen nő üljön, egy asztal túlsó oldalán, szemtől-szemben és reprezentálja saját magát. A nagystílű, friss és fiatal, elegáns karizmáját.
Hölgyem, hódolatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése