Karizma

Karizma. Görög szó, jelentése: rendkívül megnyerő, meggyőző erő. 

FOTÓ: TOMMY TON, WWW.GQ.COM

„Szép dolog a benső szépség, de maszturbálni aligha lehet rá” – hangzott el mindez a fülem mellett. Hm. Pikáns mondat, tagadhatatlanul frappáns. Legalábbis lehetne, ha nem egy ordas nagy hazugságról lenne szó, amivel komplett iparágak szennyezik generációk szellemét. Mert hát amennyiben megállapodunk abban, hogy a benső szépség alatt egyfajta jellemet, szikár karaktert és tartalmat értünk, míg a külső szépség alatt makulátlan és mértani tökéletességet, akkor rögvest meg kell fontolnunk Kant szavait, aki szerint a pusztán tökéletes arc egy bensőjében középszerű emberről árulkodik. Kant mindezt abból következteti, hogy a benső jellemvonások kiülnek a külsőre, s ha ezek nem többek annál az elvnél, hogy a vonások hibátlanok legyenek, akkor nem is beszélhetünk zseniről. Tehát eredetiről és egyediről sem igazán. Pontosan ezért hozzá is kell tennünk: az érdekességgel nem társuló, pusztán hibátlan szépség önmagában nem lehet több egy egyéjszakás kalandnál, sőt. Talán egy teljes éjszaka még túlságosan is sok a szépségben rejlő potenciálok kibányászásához.    Gonosz vagyok. 

Míg azonban a külső szépség szinte egyáltalán nem hat pozitívan a belsőre (nem ismeretlen a szépségükkel orcátlanul és lelketlenül visszaélő nők és férfiak története), addig a benső szépség pozitív erővel hat a külsőre. Gondoljunk csak bele, mennyivel tűnik szebbnek egy kiegyensúlyozott ember! Mennyire találó a mondás: a szerelem megfiatalít!

Az említett szikár karakter, az életben megedződött emberrel ugyan ez a helyzet. Élete viharait nem pusztán elszenvedte, hanem fel is dolgozta. Kudarcai nem tántorították el, s még fontosabb: sikerei nem részegítették meg, hanem mindkettőből ERŐT merített. „Ismerd meg önmagad” – hirdette a híres Delphoi jósda kapuja feletti felírat, mert a görögök pontosan tudták: aki tisztában van önmagával és legyőzi ez által egóját, az elveszti halálfélelmét és megszűnik számára a lehetetlen fogalma. Mikor egy idős barátomat megkérdeztem, mégis mitől férfi a férfi, annyit felelt: nem fél a haláltól. Igaza van. Ez a karizma. Nem varázslat, nem fecsegés, vagy mende-monda. A karizma egy az emberi érzékszervekkel nem teljesen megfogható rezonancia, melyet a szerencsésebbek még éreznek, az érdektelenek pedig közömbösek iránta. Az állatok érzik. A kutyák pontosan kiszagolják: tudják, kinél mit lehet és kinél mit nem. A nemzetiszocialista birodalom tisztjeit okkult szeánszokon trenírozták, komplett hivatalt állítottak fel Ahnenerbe névvel a paranormális és spirituális jelenségek tanulmányozására, hogy a tömegmanipuláció mágikus miértjeit tanulmányozhassák. 

A karizma számomra egyöntetű csodálat és fétis tárgya. Az itt szereplő képre Tommy Ton street-style fotói között akadtam, melyeket a GQ számára készített a tavaly téli férfidivathét alatt Milánóban. A képen látható férfi nincs extravagánsan felöltözve, nem viseli a szezon kihagyhatatlan show piece-eit, még csak nem is modellalkatú, dagadó izmú, lyukas arcú. Korosodó, ráncos és ráadásul nem csak őszül, hanem kopaszodik is – egyszóval maga a természet játékának megelevenedett példája. De van ott még valami. Valami karakán elszántság, határozott magabiztosság, egyszóval karizma, mely megkülönbözteti a megszenvedett arcot a többitől: ez az ember valóban erőt merített a gyötrelmeiből, és nem menekült el előlük. Ismeri önmagát, nem kellenek neki jelvények és kitüntetések. Tiszta, zabolázatlan és mesterkéletlen allűrje áthatol mindenen. Tengerészkék klubzakó, fehér garbóval. Cigifüst. Az igazság azonban az, hogy ez a férfi meztelenül is ugyanezt a hatást keltené. Na ez. EZ STÍLUS! Ennek az izgalmaiban és tartalmában el lehet merülni, ennek az embernek éjszakákon keresztül lehet a hús-vér életről szóló történeteit hallgatni. Erre az erőre lehet maszturbálni.

_________
Persze mindez csak fikció. Lehet, hogy a fickó csak szimplán alkoholista és aznap kártyán nyert estére egy nőt.