Pokoltjárt asszonyangyalok a Lanvin-nél

REVIEW

Alber Elbaz pár évvel ezelőtt az International Herald Tribune előadásán azt mondta: szerinte nem valami jó, és nem is igazán eredményes egy kollekció, ha az inspiráció kimerül abban, hogy egy európai hercegnő Indiába látogat vagy Marilyn Monroe Afrikába utazik. Ezzel a meglátással pedig maximálisan egyet kell, hogy értsek, ugyanis bármennyire kimunkált és ragyogó ruhadarabokat láthatunk a kifutón, maga az alapgondolat mi más, ha nem felszínes és kreativitást nélkülöző?

Ennek a kiváló ellenpéldája Alber Elbaz tervezői géniusza, hiszen az algír származású dizájner nem pusztán minden egyes kollekció, de minden egyes ruhadarab mögé egy teljes életfilozófiát tud társítani, s talán éppen ezért van az, hogy egy ruhát ötször, hatszor újraterveznek – addig, míg nem találkozik az illúzionisztikus divat a valóságos élettel.

„Kezdetben egy angyalra gondoltam, aki pokolra került. Azonban ahogyan rajzoltam és rajzoltam valahogy ez az angyal visszatért a Földre és most itt járkál közöttünk” – nyilatkozta Elbaz a bemutató kezdete előtt, aki kiemelte: nem ragaszkodik vicsorogva az alapgondolathoz. Hagyja, hogy szálljon és épüljön, éljen az az inspiráció.

Drámai zene, szigorú modellek és törékeny szürkés ruhák, letisztultan és földöntúlian kimérten. A Lanvin jövő tavasszal sem enged a kimért eleganciájából, igaz talán kényelmesebb, mint valaha. Bő fekete overálok kis gallérral takarják a takarni valót, a lágyan lengedező és kellőképp átlátszó muszlinruhákat pedig a resort kollekcióban bevált aranypántok szegezik a vállhoz. A modellek többnyire feketében és fehérben, tengerészkékben, valamint némi bézsben és lazacban masíroztak a kifutón, s hagyták szublimálni a közönséget egy-egy kimerevített pózzal a kifutó végén.

Ami talán idegen ízű, de szerves része a kollekciónak az a sportos-funkcionalista íz, mely a szín és formahasználatban, az újszerű és lágy teniszingekben, az oldalt felhasított blúzokban és nadrágokban testesül meg. Új fejezet a márka életében?

Ugyanakkor érdemes kellő figyelmet szentelni az ékszerek és kiegészítők használatára, hiszen míg az előbbit a már jól megszokott túlburjánzó, hedonista ömlengés, némi amerikanisztikus sasfigurával és sátáni kígyókkal jelent meg, addig az utóbbi (a kiegészítők) letisztultak és geometrikusak voltak. A színekben a meglepetést az utolsó kilenc ruha jelenttette, melyek kénes színe minden bizonnyal a közönség retinájára éghetett.

Salut,

Az’Allürista