Harmincnyolcadik hét

VASÁRNAP ESTI SZEMEZGETŐS

Ahogyan vasárnap kora este szemezgetünk a vasárnapi ebéd desszerthagyatékából, úgy ízlelgetjük az elmúlt hét nap objektív szempontból kevésbé (és annál inkább) jelentős eseményeit a lehető legszubjektívebb hangvételben. Legyen szó kizárólag divatról, vagy élethelyzetről; érzésekről és szkepszisekről, a Vasárnap Esti Szemezgetős igyekszik minél több és minél változatosabb szösszeneteket az Olvasó elé tárni, heti rendszerességgel, vasárnap este.

Az'Allürista

(Kedves Olvasó! Ha Önnel is egy feledhetetlen mozzanat történt a héten, kérem, ragadja meg az alkalmat és ossza meg velünk irodalmi hangvételben, 300-1500 karakter terjedelemben – leütött szóközzel együtt. A szösszenetek beküldési határideje a vasárnapot megelőző szombat estéje, cím: az.allur@gmail.com)


MÁSODPERCES KUDARC

Egy nappal ezelőtt érkezett meg az egyszerűség kedvéért most „lakótársamnak” nevezett fiatal hölgy, méghozzá a kosaras bátyja és kellemes barátnője társaságában. Mikor letelepedtek a szomszédos újpesti szobában és már végigzongorázták az összes új hajógyáris slágert (mit is érdemes letölteni), valamint elsutyorogtak a szomszéd nevenincs és haszontalan szakirányáról átüvöltött a kedves báty, hol is tanulok. Nyeltem egyet és visszaüvöltöttem: „Elte szabad bölcsészet, esztétika”.
„És az mit jelent?”.
„Hát a filozófia és a művészettörténet között áll és a művészet miértjét, a szépség mikéntjét kutatja” – válaszoltam.
„Tehát szépérzék”. Ismét nyeltem egyet és inkább megpróbáltam rövidre zárni a témát, mielőtt a műveltségi szakadék szélére értünk volna. „Igen, pontosan”.
Ők tovább folytatták a letöltést, David Guette-ával és Snoup Doggal én pedig felálltam, a tükörhöz sétáltam és szembeköptem magam. Ennyit a népművelői ambícióimról.


MONOPÓLIUM

Szőke Gábor Miklós szobrászművész ma tartott egy kisebb szoárét a születésnapja alkalmából a Dobozban és beszélgettünk: szörnyen passzívak a magyar képzőművészek – sem kiállítás, sem internet interakció, semmi visszhang.
Hol vagytok magyarok?


MAGYAR ELEGANCIA

Mivel nem méltattak minket arra, hogy olyan VIP karszalaggal ajándékozzanak meg, amit különben minden üresfejű, ám annál helyesebb suhanc megkapott, így az asztalt támasztottuk négyen. Hárman cseverésztek, én a már teljesen kihalt terepet elemeztem – aki számít, az már otthon volt, aki kevésbé az a VIP emeleten, aki pedig még annyira sem, az az asztalok körül. Rövidesen két szuperstílusos hölgy úszott andalgott be a látóhatáromba, akik az emeletről fáradtak le komótosan, fekete maxiruhába, hatalmas stylisttáskával és kizárólag a kiváltságosoknak osztott ajándéktáskával a karjukon. A Schwartzkopf által felállított reprezentatív sarok felé vették az irányt. Egy darabig nézelődtek, szagolgattak és kenegettek, majd a magas barna lófarkas odaröfögött valamit a társának és két méretes tégelyt a táskájába tuszkolt. A cinkosa diszkréten lehajolt és egy teljes polc tartalmát söpörte a szatyrába. Köhintettek egyet, majd az egyértelmű nyilvánvalóság érzetével kisétáltak az épületből.

(Történt az Elite Model Look Hungary 2011 döntőjén)