456 szóban az Igazságról, a Stílusról és az Eredetiségről

"Az igazság sosem lesz divatos, de semmi más nem lesz stílusos, mint maga Az Igazság."









 
 

Hogy honnan ismered meg az igazán, őszintén, velejükből fakadóan stílusos embereket?

Nem kell mást tenned, míg titkon meglesned őket, ahogyan esznek. Ne gondolj fölösleges túlzásokra, azt keresd: egy fél szelet zsemlét hogyan esznek.

Ha pozitív érzelmek fognak el és te is megkívánod a 12 forintos vizes zsemlét, megtaláltad az embered.

Minden nagy és nemes tulajdonság, tett és gondolat, az egyszerűségből fogan. Az tiszta, hamisíthatatlan és érdektelen egyszerűségből.

Ami igaz és isteni, az egyszerű.

Ha éhes vagy, ha fázol, vagy szomjazol: egy szóval tudatod.

Ha szerelmes vagy, annyit mondasz: szeretlek. Nem kell több.

Díszes hímzett köpenyben, ha úszni próbálsz, elmerülsz a fekete vízben. Hát vágd szét magadon bársony köpenyed és ússz mezítelen!

Úsztál már anyaszült meztelenül? Egy tóban, folyóban, a Balatonban – a Földközi-tenger szégyentelenül azúr vizében? Nem édeni érzés volt – visszatérés a Forrásba, az egészbe, édesanyád méhébe?

Életed során nem fújhatsz örökkön örökké egy léggömböt. Elveszi erőidet és egyszer hálátlanul kidurran: magadra hagy. Miért nem fordítod az erre pazarolt energiáidat önmagad szépítésére, építésére, felvértezésére? A karizmára, a magabiztosságra. Egyszer megkérdezte tőlem, az egyik barátom, aki humánerőforrás igazgatóként dolgozik egy multinacionális vállalatnál: „Elmondjam Neked, mi a siker titka? … Önmagunk tisztelete és szeretete.”

Minden nő gyönyörű, s szépségük kulcsa az ő kezükben van elrejtve. Egy nő egyedüli elcsúfítója egyedül önmaga lehet, senki más. Legyen az illető magas, vagy alacsony; sovány vagy molett.

Az igazán stílusos, eredeti és megismételhetetlen IGAZ EMBER belülről fakadóan ellenállhatatlan. Tökéletesen szabott fehér ingben és farmerben épp úgy elvarázsol, mint Chanel haute couture-ban. Kusza őszülő hajjal, szarkalábakkal és megereszkedett mellekkel. Az igazság sosem lesz divatos, de semmi más nem lesz stílusos, mint maga Az Igazság.

A kor nem szégyen. A rafinéria annak legyőzésére igen.

Nem a minimálról beszélek. Csesszék meg a minimáljukat. Erőltetett és mérgező túlzás, racionális fontoskodás.

Az ember a mérce. A hibáival, a tökéletlenségével, az fogak közötti szünetével, elálló füleivel, minden alantasságával együtt.

Nézd meg az idős nagypolgári hölgyeket, mikor utaznak a metrón, mikor csevegnek a mozgólépcsőn, sétálnak az utcán, teáznak a kávézóban. (Mert ugye a koffein árt a szívüknek.)

Ők még tudják, mit jelent a stílus. Kesztyűt hordani, érzékien fogni a teáscsészét – vagy a pettyes bögrét a konyhában.

Megbékélve lenni a világgal – harmóniában, egyensúlyban.

Megvetni az ágyat az unokáknak, főzni, sütni nekik mindenféle finomságot. Nem teher számukra ADNI. Tudják kik ők, és mi a szerepük.

És mi? Tisztában vagyunk vele? Te például tudod mi a feladatod? Vagy üveges szemmel, kínosan ügyelve arra, hogy el ne szórj egy-egy mosolyt – így jársz az utcán.

Éld meg a pillanatot. Minden egyes perc melyet az Isten, a Sors, az Élet, a Végzet, az Univerzum neked ajándékoz egyszeri és megismételhetetlen, akárcsak Te.

Te rajtad múlik az életed, te döntöd el, mit kezdesz vele.

Nem anyád vagy apád, Orbán vagy Horvát.

Te döntöd el stílusosan élsz, vagy sem. 

Jó reggelt!

Az'Allürista