Veszedelmes. Veszett. Veszettül jó. Veszettül kurva jó.

Veszedelmes. Veszett. Veszettül jó. Veszettül kurva jó.

Ha esszét kellene írnom a kedvenc szavamról, az a veszedelmes lenne. Minden benne van, ami a sikk szinonimája és velejárója.

A vadság, az irányíthatatlanság, a félelem és az ütközés, amely egy hatalmas kataklizmatikus pillanatban teljesedik ki. Nem pusztán fekete, hanem sötétkék, szürke és ében.

Összetett és kemény harcos, szikrázó gondolatokkal és pengeéles őszinteséggel - szabadsággal és függetlenséggel. Mint egy bekeríthetetlen szibériai farkas, amely szórakozásból tép szét egy nyulat.

Szóval, szeretem ezt a szót. Ez az én „I DIE”-om.

És Rebek Emil az új stylistideálom.

Salut,

Az'Allürista