"Oh, darling, you’re perfect” - Anne Hathaway ismét az amerikai Vogue-ban

A mindenki kedvence, a lány aki játékával mindenkivel elhiteti a vásznon, hogy régről ismeri Ismét feltűnik ez év október közepétől az amerikai Vogue novemberi számában még glamourosaban, még tündöklőbben még gyönyörűbben mint valaha. Az ikonikus jeleneteken alapuló fotósorozat színhelye a párizsi Hotel de Crillon és a Maxim - a sorozatot stylingolta Tonne Goodmann, a fényképeket készítette Mario Testino.

"...on a June afternoon in Paris, Hathaway finds herself front and center in the Art Nouveau dining room of the real Maxim’s for a Vogue cover shoot. Looking like a cross between Caron and Audrey Hepburn, Hathaway has spent the past two days gamely flitting about Paris wearing a series of dazzling creations and a staggering amount of diamonds. Here at Maxim’s, she stands in front of the camera in an embroidered Miu Miu top, her hair swept up into a lofty French twist. When she jokes with the crew (“It’s Holly Golightly meets Marge Simpson”), the photographer, Mario Testino, says, “Anne—less talking, more beauty.” Taking his cue, she gazes at the horizon with gentle melancholy, prompting him to say, “Just like that, just like that. Oh, darling, you’re perfect.”..."

Az amerikai Vogue novemberi számából.

Lásd a teljes riportot ITT.

Üdv,

Az'Allürista

Hogyan vágj fel a játszótéren?

Hogyan vágj fel a játszótéren? Gátmetszés ide, vagy oda - öltöztesd a gyereked Gucci Childrenbe!

Az Kérem szépen holt biztos, hogy JLo keményen nyomatja a képen az anyuci erotikát két kisgyerekkel, de az is biztos, hogy valami van javítva a képen. Valami biztosan, szavamra mondom.

Bár nem értem a Gucci Children - és egészen pici gyerekek designer ruhába öltöztetésének lényegét… Nyílván ne a Takko Fashionből öltözzön az olajmágnás csecsszopó gyereke, de talán játszóruhának ez durva.

Igaz… Szerintem én önfeledtebben játszottam a Nagyiék kertje végében álló farakáson, és hemperegtem a Sajó parton a kutyával, mint ezek a gyerekek.

Üdv,

Az’Allürista

Coco Rocha manhattani apartmanja

Üdv,

Az'Allürista

Kolorádó Kid - avagy nyugati elemek a vasfüggönyön túlról

rendező: Vágvölgyi B. András, forgatókönyvíró: Vágvölgyi B. András , operatőr: Lukács Dávid , díszlettervező: Banovich Tamás ,producer: Csáky Attila, látványtervező: Banovich Tamás

szereplő(k): Nagy Zsolt (Kreuzer Béla), Sárosdi Lilla (Iskiné) , Kokics Péter , Szabó Zola , Gáspár Tibor , Egyed Attila , Fullajtár Andrea , Jordán Adél , Csányi Sándor , Mike Kelly

A Kolorádó Kid kamaszosan dacol az íratlan dogmákkal, mely szerint a történelmi filmek kötelezően unalmasak, s az újmagyar darabok túlontúl trendiek és felszínesek. A Vágvölgyi B.András rendezte Kolorádó Kid erőssége a kortárs társadalmi vonások és a történelmi alapok bravúros ötvözetén alapul – így egy párját ritkítóan intelligens, valamint modern filmet kapunk, kellő mondanivalóval, és „alvadás (aludás, alvás) gátló” összetevőkkel.

Kádár noir – rólunk, magyarokról.

(Az interjút Az'Allürista készítette Vágvölgyi B. Andrással)

Sofia Coppola pár éve friss és lendületes filmet készített megannyi kortárs „trendi” elemmel, zenével, cukorka színekkel és bűbájjal – a 18. században élt Marie Antoinette köré.

A bemutatókból számomra hasonló bravúros elegyítésre derült fény.

Hogyan lett egy többnyire 56-os témájú film ennyire fiatalos, lendületes?

Ez volt az alkotói szándék. Volt hosszabb verzió is, de néhány jelenettől elbúcsúztunk a vágóasztalon, hogy megmaradjon a lendület. Fiataloknak szóló filmet akartunk csinálni, mert nem voltunk hajlandóak aláírni azt a tételt, hogy a közelmúltban játszódó történeteknek szükségképpen unalmasnak kell lennie a fiatalok számára.

Hogyan sikerült ugyanekkor, megőrizni az 50-es évek végére jellemző stílust? Honnan szerezték be a kellékeket?

A noir-zsáner segített ebben. Ugyanakkor abban reménykedtünk, hogy a negyvenes-ötvenes évek Nyugaton jól ismert noir-műfajisága magyar témában benső feszültséget fog hordozni, hiszen a keleti blokkban nem létezhetett film noir a saját korában. Banovich Tamást, a magyar diszlettervezők doyenjét nem véletlenül díjazták a 41. Magyar Filmszemlén!  Jancsó állandó alkotótársa volt a Szegényllegények óta, a korszak tárgyi világának hatalmas ismerője, megoldotta a kellékek beszerzését.

A tankot és egyéb járműveket kik bocsátották rendelkezésre?

Magángyüjtők oldtimer autói voltak a Buick, a Jaguár, a ZIM, a Tátra. A hatástalanított T-55-ös magánkézben van, ki lehet bérelni filmforgatásra, vagy családi eseményekre.

Liptai Lívia, az Elle főszerkesztője egyik szerkesztői levelében rávilágított arra a kérdéskörre, hogy a magyarok többsége – főleg akik aktív kulturális életet élnek – még mindig a múltból merítenek, a szocializmus retrochic hagyatékában élnek.

 A rendező úr szerint, mennyire lehetséges ez?

Nyilván vannak retrochic-kes magyarok, meg nem retrochic-kes magyarok is. Szerintem komplikáltabb ez a kérdés annál, ahogyan Liptai Lívia gondolja. Most nem az idősebb generáció azon részére gondolok, akik belegyógyultak a Szeszélyes évszakok és az Önök kérték világába - ott nyilvánvaló a retrohagyaték. De a Csinibaba vagy a Made in Hungária sikerét sem lehet CSAK az ő számlájukra írni. A Kolorádó Kidet persze nem ezekhez a filmekhez szeretném hasonlítani, utóbbiban azért jóval erősebb  a drámai vonulat, de valamilyen nosztalgikus hangulat persze ebben is van. 

A film sikere alapulhat ezen a nosztalgikus összhangulaton?  

Ha sikeres lesz ez a film, akkor én nem bánom, hogy ez részben a nosztalgia számlájára írható. Ugyanakkor ez a film sokminden, de nem "Kádár-nosztalgikus", sőt a kádárizmus, és annak máig ható tömeglélektani hatásai szándék szerint elítéltetnek benne.

Az olyan komikus szóösszerántások, mint a Vadkelet vagy a Kádár noir gyártásának által számomra egy pozitív és megnyugtató üzenetet közvetít a múltról – melyet nem kell a kőkemény diktatúra és az emberi jogok eltiprásaként értelmeznünk.

Nézhetjük kissé ironikus szemmel is, és megtalálhatjuk a mi múltunkban is a nyugati és művészi vonásokat.

 Mennyire ért ezzel egyet Ön?

Ezek persze marketing-fogások, az vesse ránk az első követ, akik nem "eladni" akarják a filmüket. Mi tényleg el szeretnénk adni ezt a filmet, mert sokunk meggyőződése szerint egy filmet a moziközönség teremt meg valójában, alkotás és befogadás interakciójából, kölcsönhatásából teremtődik meg a dolog maga. Nyugati és művészi vonások a kommunizmus Közép-Európájában is volt, magának a földrajzi kifejezésnek az egyik reaktiválója (Konrád György mellett) Milan Kundera cseh író volt a nyolcvanas években, aki azt mondta, hogy a szovjet befolyás alá került Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország "Közép-Európa" részei, ami az "elrabolt Nyugat", ami totális orosz szellemi befolyástól súlytott Kelet-Európával való distancírozás. A film nem a diktatúrát, az emberi jogok lábbal tiprását  akarja felpolírozni, sőt! És akkor még enyhén szóltam! Az abban a korban élt emberek élnivágyásáról, vágyairól, elvágyódásairól kívántunk szólni.

A film előzeteseiben rengeteg korszó megvitatása történik. Milyen célból alkalmazta ezek szerepeltetését a filmben?

A korfestés céljából alkalmaztam. Minden kort meghatároz a nyelve, ez a nyelv az azóta Atlantiszként elsüllyedt magyar ipari társadalom nyelve egy szeletének a rekonstrukciója.

Manapság Magyarországon, véleménye szerint, mennyire jellemző az „ízes beszéd” felvállalása?

Ha jól értem a kérdést, akkor az arra irányul: ma mennyire akarnak az emberek "különlegesen", vagy csak rájuk jellemzően beszélni. Ahogy a divatban, öltözködésben itt is igyekszenek az emberek különlegesek vagy átlagosak lenni.

Üdv,

Az'Allürista

Rare Rebel Chic

Borzasztóan kíváncsi vagyok arra, hogy ha az ember gondolkodását befolyásolja az őt körülvevő társadalom szeletje, és az öltözködését a gondolkodása – a jelenlegi élőteréből való kiszakadással járó életformaváltás vajon milyen formában csapódna le az illető személyes stílusán?

Olyan keménnyé és könyörtelenné válna, mint amilyenről mindig is álmodott,

vagy líraivá, barnává, bézzsé és pasztellé, melynek párját ritkító eleganciájával lesöpri a konkurenciát az útról? 

Jó Hétkezdést!

Az'Allürista

(Régen sosem szerettem a Hétfőt, 

mivel német órával kezdődött. 

Aztán a Titoknak köszönhetően 

megamba programoztam, 

hogy milyne nyagszerű nap is a Hétfő. 

A lehetőségek, az új esélyek, perspektívák, 

emberek, örömök megismerésének 

kezdőpontja, Origója. 

Így aztán a hét vége felé, csalódást érzek. 

Minden a régi, és semmi sem változott. 

Legalábbis Északon.)

A Chaneli Tetőpont

A Grand Palais-t az 1900-ban tartott Párizsi Világkiállítás kiálló termeként építették föl 3 év alatt. A bejárattól számított „főhajó hossza 200 méter, belmagassága 45 méter valamint a kiállító felülete 72 ezer négyzetméter – így nem csoda, hogy Karl Lagerfeld minden évben itt rendezi meg a Chanel pret-a-porter bemutatóit.

Idén Karl nem kívánt újabb építészeti rekordot megdönteni – nem építetett 30 méter magas zakót, óriási ezüst orgonasípokat, Chanel N°5 parfümös üvegeket, vagy hozatott több tonnányi jéghegyet Párizsba északról. Lagerfeld az álmaiba meredt, mely ez egyszer, korábban testet öltöttek a Last Year at Marienbad-ban, a 60-as évek kritikusai szerint a valaha legunalmasabb filmben, ami valaha készült.

Ezek szerint művészi lelkével Karl nem ült a kritikusok között. 

 

  

  

  

  

 Front Row Rachel Billson interpretálásában és a meghívó

A 2011-es tavasz/nyári kollekció egy hatalmas, futurisztikus beton, kavics és kőtörmelék franciapark monoton ösvényei között játszódott. Középtájt, a vizet szüntelenül okádó szökőkút mögött egy 80 fős zenekar foglalt helyet, mely kortárs előadók zenéjét játszották egy olyan sejtelmes prezentációban, mely egyszerre volt ismerős és különös – csak úgy, mint a 2400 ember előtt nyitott, de titokzatos ösvényeken bárói méltósággal ballagó modellek.

A bemutató „molyrágta” tengerészkék Chanel kabátkákkal, szoknyák és nadrágok variációjával és Babtiste megunhatatlanul tenyérbe mászó mosolyával kezdődött. Minimál darabok megjelentek, cukorka színű kosztümökkel melyek némelyike tollak tengernyi tömegével volt elárasztva. Bár messziről a tweedkabátok és forrónadrág társuk nem különböztek az előző szezonok darabjaitól, a anyagok jelen esetben ezüst és aranyszálakkal voltak átszőve.

A zene feszült izgatottságának hívására az estélyi ruhák is megjelentek, bokáig érő tüll és muszlin változatokban, szürkékben majd éjfeketében, melyek tökéletes jelmezként szolgáltak volna Mozart Éj Királynőjének ruhatárában.

A katartikus hangulat, mámorítóan Gyönyörű zenével és egy púderszínű tollruha végigvonulásával érkezett meg. S a bemutató itt számomra véget is ért, lassú mámorhalállal.Valahogy úgy, aki túleszi magát vattacukorral. 

Igazán szép napot!

Az'Allürista

Álarcos mód Anna Dello Russo módra

Tommy Ton részesült abban a szerencsében és kegyben, hogy dokumentálhatta Anna Dello Russo, a japán Vogue divatigazgatójának készülődését a francia Vogue fennállásának 90. évének tiszteletére rendezett álarcos bálon.
"Végre egy esemény amire kiöltözhettem"  mondta Anna, aki egy egyedi megrendelésre készült Pucciban, és Gareth Pugh fejdíszben fehér csipkeálarccal és fehér parókával tette tiszteletét.
Érdekelne, mivel és hogyan szállították a helyszínre...


Üdv,
Az'Allürista