Szöveg... inkább...
"We don't have a policy of image, we have a policy of product."
28 éven keresztül, hogy egészen pontos legyek 1978-tól 2006-ig, a leghangosabb egyszerre célratörő és poetikus hang a kereskedelemben valamint a divatiparban Jean-Louis Dumas-tól származott, paradox módon egy olyan márka vezetőjétől, amely minden egyéb helyzetben a kezével fejezi ki magát.
Monsieur Dumas megjelenéséig, aki az 5. generációja az Hermès családnak, a penészszagú, maradi francia luxusmárka folyamatosan hervadozott. Azonban az új koponya megjelenésével olyan ötletekkel és gondolatokkal állt elő a vállalat, amelyet az egész világon, minden nyelven megértettek. Ma már a cég neve hallatán egyszerre sóhajtank fel a francia háziasszonyok, divatrajongók, királynők, társadalmi törtetőktől kezdve, az olimpiai lovascsapaton keresztül a CEO-ig. Groteszk és megalázó módon, azonban sokszor ejtik helytelenül a márka nevét – kezdve az alulkvalifikált TV műsoroktól, Az Ördög Pradát visel Emily-nek a magyar hangjáig-, ugyanis az Hermès nem hermész, ermész vagy hermez hanem ERMEZ.
A márka komolyságát a legképzettebb emberek és a világ leggyönyörűbb anyagaiból készített termékek szövetségén túl bizonyítja az a tény is, hogy nem kérkedik, nem reklámoz sztárokkal és nem hagyja fejét elcsavarni jövő-menő trendekkel. (Bár meg kell hagyni, Martin Margiela 2003-as távozása után a prêt-à-porter tervezését Jean Paul Gaultier vette át, aki szemöldökök ezreinek felvonását késztette – azonban mivel a darabok jól fogytak, a kritikusok hamar megnyugodtak.)
KEZDETEK
Thierry Hermès, egy kocsmáros hatodik gyerekeként született, az akkor Napóleon birodalmához tartozó (ma már német területen fekvő) Krefeld nevű faluban. Azonban mivel családját a háborúkban és járványokban hamar elvesztette, Párizsba indult árvaként.
Kitanulta a bőr megmunkálásának minden létező fortélyát és tehetségét kamatoztatva üzletet nyitott 1837-ben, ugyan abban az évben, mint Charles Lewis Tiffany, New Yorkban. Annak ellenére, hogy a két cég más-más termékekkel célozza meg a vásárlóit (Tiffany ekkor kifejezetten az egyedi készítésű ékszereire és írószereire fektette a hangsúlyt, míg az Hermès hámokat, gyeplőket és hintókat készített), a mai napig ennek a két vállalatnak van a két legmeghatározóbb és eredetibb színe a kereskedelemben: az Hermès narancssárgája és a Tiffany vörösbegytojás kékje.
Az Hermès egész üzletét a kézzel készített varrásának specialitására helyezte: egy olyan kizárólag kézzel végezhető technikára, mely során a fonalat két tűvel, egymással ellentétesen varrnak bele a viaszozott bőrfelületekbe, amely igazán látványos, grafikus effektű és sosem lazul meg.
ELNAPOLT KORONÁZÁSOK
Kliensei kétségkívül a leggazdagabb körökből kerültek ki: a párizsi beau monde, királyi családok és III. Napóleon, valamint felesége Eugénie. Azonban az Hermès páratlan ügyfelei a lovak voltak, kik ebben a korban kétségkívül igen nagy tiszteletnek örvendtek.
Mikor Émile-Charles átvette apjától a vezetői pozíciót, az vállalat a Rue de Faubourg Saint-Honoré 24-be költözött, mely máig főhadiszállásként funkcionál.
Ugyan ebben az évben, 1880-ban egy igen kényes szolgáltatással egészült ki a vállalat profilja: a nyeregkészítéssel. Ez pedig pontos méréseket követeltek mind a lovakról, mind a gazdáikról.
A 19. században született meg még egy hagyomány – a nyeregkészítésen kívül. A várakozás. Mivel a kézzel varrott munkálatokat nem lehet elkapkodni, királyi koronázások gyakorta maradtak el, míg a hintók és a testőrség méretpróbái le nem zajlottak. A várólisták pedig egyre csak nőttek és nőttek.
AZ ÖLTÖZKÖDÉS FORRADALMASÍTÓI
Az unokák, az Hermès Frères ahogy akkoriban hívátok őket, Adolphe és Émile-Maurice egyedülállóvá tették a vállalat nevét a világon, és olyan kliensekkel gyarapították vásárlóik listáját megannyi előkelőség és lovas mellett szerte az egész világból, mint II. Miklós orosz cár és családja.
Azonban a század fordulásával a szerencse is fordulni látszott: a motorizáció miatt a lovak kikerültek a figyelem és a közlekedés lehetőségeinek középpontjából. Az idősebb testvér pesszimista képet vázolt fel a cég számára, azonban a kalandvágyó és eltökélt Émile-Maurice (szerencsére) máshogy gondolta.
„A nagyapám a háború alatt Amerikában dolgozott hivatalnokként, ahol találkozott Henry Forddal” mondja Jérôme Guerrand, az Hermès felügyeleti bizottságának az elnöke, aki nem mellesleg Jean-Louis Dumas unokatestvére. “Azokban az időkben Ford gyára kiemelkedő példát mutatott minden iparos számára. És Kanadában Émile-Maurice talált valami cipzárszerűséget, amit a kocsik vászon tetejéhez használtak. Úgy gondolta, ő is használni tudná Franciaországban – egy picit másként”.
Valószínű, hogy egyedül egy görög isten nevét viselő férfi képes arra, hogy egy higany eszközben meglássa a megújulás lehetőségét. Émile-Maurice visszatért Párizsba, egy két eves szabadalommal a cipzárra. Lelki szemei előtt látta az Hermès-t betörni az autópiacra, aminek kétség kívül szüksége lesz bőr kiegészítőkre, melyek gyorsan nyílnak és záródnak a gyors sebesség ellenére. Az Hermès forradalmasította az öltözködést: a történelem első cipzáras bőrdzsekijét Windsor grófja hordta. E mellett a műhely olyannyira tökélyre fejlesztette a cipzáras eljárásokat, hogy a század tervezői és vállalatai könyörögtek, hagy megtanulhassák az alkalmazását. Coco Chanel is egy volt közülük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése