Támad a Khaki

Borzasztóan fáj a szívem, amikor a khaki térhódítására gondolok. De ki kell mondanom. Nagyot nyelve, hangosan az éterbe ordítva.

A khaki 2010 tavaszának és nyarának nem hivatalos színe, nagy visszatérője és túlélője.

Azonban szeretnék mindenkit óvatosságra inteni, ugyanis a véleményem szerint, ez az egyetlen szín, amelyik nagyon, de nagyon kevés embernek áll jól, és úgyszintén nagyon kevés embernek hangsúlyozza ki a személyiségét.

Rosszabb, mint a fekete, mert míg azt egy karizmatikus ember maximálisan kitölti, és egy minimál keretet ad a kisugárzásának, addig a khaki ránehezedik és fojtogatja.

Hála’ Istennek, ma már a khaki nem a barna és a zöld egyenletesen arányos keverését jelenti (amiből egy undorító liba fekália színt kapunk), hanem inkább a méreg- és sötétzöldeket, az aranyba hajló barnákat és a szürkés, világoszöldet.

A vadász-hatás elkerülése végett, hűvösebb napokon sötétszürkével, feketével, enyhe, nyári reggeleken, fehér kopott pólóval vagy világos pasztellkék fodros ruhával, hajnalig tartó partikon csillogó, flitteres fekete felsővel képezhetünk érdekes kontrasztot.

Ha a kontrasztnál tartunk: különleges hatást kelthetünk, hatalmas statement ékszerekkel, mint például egy leveleket, tollakat formázó nyaklánccal vagy kitűzővel.

Ötvözhetjük a katonai jelleget nőies, elegáns részletekkel és darabokkal, de a legjobb, ha egy modern szabású kabátkába, vagy szoknyába fektetünk be, amit egy igazán extravagáns kiegészítővel hordunk.

Végezetül. Nagyon fontos, hogy csak akkor hódoljunk be, ha biztosak vagyunk abban, hogy elég magabiztossággal tudunk benne az utcára kilépni, és abszolút a személyiségünkhöz tudjuk formázni. A magabiztosság még egy Hermès táskánál is jobb kiegészítő.

(Pozitívum: cicákon egy darabig tuti nem fogjuk látni, lemerem fogadni ők a lilát – igen még mindig – és a sárgát fogják ezerrel nyomatni. Esetleg bepróbálkoznak a narancssárga-rózsaszín összeállítással, amivel Matthew Williamson idén januárban ütött.)